Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Csoma Zsigmond: A pannonhalmi főapátság és a magyarországi Bencés rendházak küzdelme birtokaikon a filoxera ellen

A termésátlagok alakulása a filoxéra kártételének elhatalmasodását jelzi. Az 1891—92-es év volt a mélypont. Nemhiába keltette fel a főapát figyelmét, aki igazoló jelentést kért ezután a szőlőinspektortól. Óriási, mintegy 18-szoros visszaesést mutat a kisécsi szőlő termése, de a hoszpodári szőlő is 1/12-ed, a talliáni 1/10-ed részét teremte 1891-ben annak, mint hat évvel korábban. A minisztériumi vizsgálat szerint is jó karban lévő bársonyosi új szőlő eredménye kiemelkedik ezekben az években a bencés szőlők terméseredményeiből. A talliáni, hoszpodári, tényői szőlők siralmas képet mutatnak, nem hiába, hogy ezeket a filoxéra kártétele nélkül is kipusztulónak számították. A termések a hiányos művelést, a nem rendszeres trágyázást, a nem megfelelő talajválasztást is tükrözik, ugyanúgy mint pl. Kisécs szőlőinél a hanyagul végzett, kizsaroló szálvesszőre metszést, ami szintén hozzájárult az 1885-ös év 950 akónyi termésének 1891-re mindössze 52 akóra való visszaeséséhez. 1891-től felmerült a törköly petiotizálásának kérdése kétszerfinomított répacukorral, amely idegen, mellékízt nem adott a bornak. Először 10 hl-t készítettek, literje nem egészen 10 krajcárba került, míg a „gyanús parasztlőrék" 25 krajcárért keltek el. Ezt a fajta borkészítési eljárást 1892-ben helybenhagyták s az 1892. évi összes törkölyt finomított répacukorral petiotizálták.

80 A szőlők jövedelmezősége A bencés rendházak egyes uradalmi szőlei a XIX. sz. végén drágán, magas önköltséggel, kis nyereséggel, óriási ráfordítással termeltek, (vö: A benedek-rendi szőlő uradalmak és jövedelem kimutatás táblázatával.) A gazdaságokban 1897-ben 1273,5 hl, 1898-ban 1448,1 hl must terméseredményt értek el, a csemegeszőlőként értékesített szőlőt nem számolva. A bencés szőlők termésátlaga, hljkh Gazdaságok 1897 1898 Szentmárton Heese Ölbő Bársonyos Tömörd Somló Ság hegy Kajár Tihany Révfülöp Szántód-tóközi gazdaság 8,7 15,6 25,1 10,2 0,7 8,7 11,3 17,4 25,6 13,4 10,5 20,2 29,9 9,1 2,3 8,6 0,6 17,8 12,9 22,0 9,5 80 BFL. FI. VIc/92,161/1892. Petiotizálásnak hívta a korabeli szakirodalom és szaksajtó a szőlőtörkölyre cukros víz öntését. Ennek mennyisége és cukortartalma a szőlőből sajtolt musttal megegyezett. A vizes cukoroldatot 1—3 napon hagyták a törkölyön, majd kisajtolták és kierjesztették borrá.