Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Csoma Zsigmond: A pannonhalmi főapátság és a magyarországi Bencés rendházak küzdelme birtokaikon a filoxera ellen
nagyobb lendületet adott. A győri gazdasági kerületben, a jó közlekedési és szállítási lehetőségek miatt javasolták a főapátnak a csemegeszőlő termesztését. Az értékesítési tervek között — a történeti hagyományoknak megfelelően — Bécs is számításba jött. 51 Pannonhalma a sikeres tényői anyatelep létesítésével a környék szaporítóanyagellátó központjává fejlődött az 1890-es évekre. A Győri Gazdasági Egylet 1891. október 12-én kérelemmel fordult a főapáthoz: engedje meg betelepíteni a főapátság területén létesített amerikai alanyt termelő anyatelepére a saját vadvesszőit, hogy később — mint írták — „az egylet a szegény sorsú szőlőbirtokosoknak ingyen juttathasson amerikai szőlővesszőt." A főapát olyan feltétellel engedélyezte, hogy az egylet saját alanyszaporításából az önköltség levonása után kaphat vadvesszőt. Az egylet 18 000 amerikai vesszőt kapott a földmívelésügyi minisztertől, majd 1891-ben — miután a főapát igazolta, hogy az egylet szőlőtelepe elkülönítve, gondos felügyelet alatt áll — újabb 40.000 db-ot. 52 Az amerikai alanyfajtákkal való azonnali újratelepítést — a kipusztult területen — a főapátság szakemberei helytelenítették. A szakirodalomból tudták, hogy a filoxéra talajlakó, gyökérlakó alakja az amerikai alanyfajtákat is megtámadja. Ezért attól tartottak, hogy az amerikai alannyfajtákat éppúgy kipusztítja, mint az eurázsiai fajtákat. Azt javasolták a főapátnak, indítványozza a vallás és közoktatási miniszternek, miszerint a szőlőterületeket a tőkék kipusztulása után legalább 2 évig mezőgazdasági termelésre kellene felhasználni, hogy a filoxéra kipusztuljon. Jóllehet az érvényben levő törvények csak akkor biztosították a 10 évi adómenteséget, ha a kipusztult területeket rögtön betelepítették. 53 A szakembereknek abban igazuk volt, hogy a filoxéra az amerikai alanyfajták gyökereit is megtámadja, ám az újabb megfigyelések és kutatások szerint eltérő gyökérszöveti felépítésük és évi növekedésük miatt ezek a fajták ellenálnak a filoxérának. Később igazolták ezt a nagyarányú országos újratelepítések is. Direkttermő fajtákból 1896-ban csak a zalaapáti szőlőkben telepítettek 400 D-öl York-Madeira fajtát. Zöldoltás céljára a pannonhalmi szőlőkbe 2,5 kh-t telepítettek 70 %-os megeredési sikerrel. A komáromi jószágkerületben Riparia portalis alanyt telepítettek, a kismegyeri és kiscelli szőlőkben oltványokat, a szántódi szőlőkbe 1 kh 470 D-öl amerikai alanyra oltott angolnyelves zöldoltással oltottak nemes csapokat, de mint írták, kevés eredménynyel. A Zala megyei szőlőkben 5 kh 260 D-ölt telepítettek újra, a balatonfüredi szőlőkben 0,5 kh-t jó eredménnyel. A zalaapáti szőlőkben 600 D-ölön saját készítésű Riparia portalis és Riparia selecta alanyt oltottak. A direkttermők itt lassan fejlődtek, vékony vesszőt hoztak, csak a harmadik évben kezdtek teremni. Az amerikai vadalanyok közül az eltérő talajadottságok miatt más-más alanyfajta vált be. Ezeket ki kellett kísérletezni. A pannonhalmi szőlőkben pl. a Solonis 51 BL. 1891. 91. A csákvári uradalom ászári szőlészetében pl. 8 kh-nyi csemegeszőlőt telepítettek, amit a kisbéri piacon értékesítettek, majd előzetes eladási szerződés keretében. FÜR L. 1969. 213. Csehország, Schlezwig—Holstein, Ausztria, Bécs, Berlin csemegeszőlő szállítói az élelmes nagymarosi németek voltak a XIX. sz. közepétől. 52 BFL. FI. VIc/91, 784/1891. 53 BFL. FI. VIc/97. 1897 I. 27.
