Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Csoma Zsigmond: A pannonhalmi főapátság és a magyarországi Bencés rendházak küzdelme birtokaikon a filoxera ellen

4. Üveghengeres szénkénegezö hirdetés, Borászati Lapok 1901. 32. földművelésügyi minisztériumban. A somlóvásárhelyi közalapítványi uradalom igazgatósága is 3 q szénkéneget és 2 db fecskendőt kért a minisztériumtól.

32 Bársonyoson az Öreg hegy szőleit még szénkénegezéssel tartották fenn az amerikai alanyokkal való pótlásig. Ugyanitt a Strázsa hegy talaját immunitásvizsgálat alá vetették, abban a reményben, hogy ha ott valóban immunis homoktalaj lenne, akkor hazai fajtákat telepíthetnének oda. A bársonyosi szőlőket a közeli juhakolból származó trágyával erőteljesen trágyázták.

33 A szénkénegezés kisebb költséget jelentett, mint a területelőkészítés és az új szaporítóanyaggal történő telepítés. Ugyanakkor az újonnan ültetett szőlők az első három évben nem, és az azt követő 3 évben is csak keveset teremtek. Ugyanakkor a szénkéneg viszonylag magas ára miatt (28—29 frt/q 1887-ben) az elszegényedő kisbirtokosok nem tudták megvenni, amíg az állam a szénkéneg árát lejebb nem engedte.

34 A pannonhalmi főapátság szénkénegeszükségletét a tapolcai vincellérképző iskolából szerezte be. Ez azonban egyáltalán nem volt egyszerű, hiszen a szénkéneghiány általános volt, ellátási nehézségek mutatkoztak. Magyarországon ebben az időben négy állami szénkénegraktár működött, Budafokon, Erdiószegen, Ménesen 32 OL. K. 184. FM. Általános iratok. Mutatókönyv 1889. Alapsz.: 38081. Ikt. sz.: 55552. Selejtezett iratok. 33 BFL. FI. VIc/92. 161/1892. 34 vö. Somogy. 1887. 49. sz. 2.. Komáromi Lapok 1888. 34. sz. 2.