Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Csoma Zsigmond: A pannonhalmi főapátság és a magyarországi Bencés rendházak küzdelme birtokaikon a filoxera ellen

A filoxéra megjelenése a rend szőlőiben A pannonhalmi főapát 1874. október 18-án kapta meg először a hivatalos híradást a filoxéráról. A foldmívelés, ipar és kereskedelem minisztere ezt a 17472. szám alatti felhívását valamennyi törvényhatósághoz és jelentősebb intézményhez eljutatta.

12 A filoxéra azonban rohamosan terjedt. 1875-ben a dél-magyarországi felfedezése és azonosítása után Magyarországon a szaklapok majd mindennapos híradásai közé tartozott. Egy 1876-ban megjelent, nagyhatású szakkönyvben — amelyet a szőlőbirtokosok részére tanácsadó, az iskolák számára pedig tankönyvi céllal jelentettek meg — már a dél-franciaországi, spanyolországi, portugáliai, korzikai, svájci és ausztriai kártételéről számoltak be, a filoxéra megfigyelt életmódja és az ellene való védekezés lehetőségeivel együtt. A filoxéra terjedése ellen és a hatékony védekezés érdekében szigorú törvényeket léptettek életbe Nyugat-Európa országaiban (így pl. 1875. márc. 6-tól Dél-Németországban, 1875. ápril. 3-tól Auszriában).

13 Az intézkedések ellenére azonban a filoxéra továbbterjedt a korábban rendelt és szállított szaporítóanyagokkal, a Monarchia szőlészeti, különösen szőlővesszőértékesítési központjának számító Klosterneuburgból. A küldött vesszőkkel gyorsan terjedt a filoxéra. így előre ki nem számítható útvonal mellett ütötte fel fejét. Magyarországon már három éve azonosították és kimutatták a kártevőt, amikor a Klosterneuburgi Kísérleti Intézethez közelebb fekvő Győr megye határában is jelentkezett. A Győri Közlöny korabeli száma tragikus hangon számolt be erről. „A szőlők rettenetes ragálya, a phylloxera már a megye határát átlépte. Csanakon és Ménfőn ugyan még az nem constatáltatott, de már a szomszéd háza ég. Siessünk menteni, amit még lehet s azon esetre, ha a bajt tőlünk távol nem tarthatnók, tegyük meg a az újraalkotásra szükséges előkészületeket." A cikkíró a pusztító vész Győr környéki romboló társadalmi hatását láttatta az olvasóval. A szőlőhegyek kipusztításával a napszámosok és birtokosok is jövedelem nélkül tengődnének, „. .. hány száz most még független, elégedett családott tenne az tönkre, a romok közé, Győr közvetlen szomszédságában, a pauperismust telepítvén meg — ezeket elgondolni is borzasztó"

14 — írta. 1888. szept. 23-án tartotta a „Csanak-ménfői Szőlőbirtokosok Egylete" alakuló ülését, ahol a terjedő filoxéráról is szó esett. A Győri Közlöny folytatásokban jelentette meg ekkor már Miklós Gyula hivatalos jelentését „Hazai szőlőszetünk és a phylloxera" címmel.

15 12 BFL. FI. (Főapáti iratok) VIc/74, 567/1874. A felhívás 1784 október 3-ai dátummal, Harat Sándor államtitkár fogalmazásában ismertette a filoxérát és kártételét. Leírja a klosterneuburgi kísérleti telep szőleinek kiirtását — amivel gátat akartak vetni a fertőzés terjedésének. A miniszter magyar szakembereket küldött a filoxéra kivizsgálására. A megfelelő szakvélemény elkészüléséig a magyar termesztőket óvatosságra szólította fel a földmívelési miniszter. 13 REGNER, A. 1876. 304, 305, 306, 309. 14 Győri Közlöny 1886 szeptember 16. 3. 15 Győri Közlöny 1888 szeptember 27. 5., szeptember 30. 5., október 4. 5., október 11.4., október 18. 6., október 21. 5., október 25. 5., november 4. 5., november 8. 5. Miklós Gyula 1879. nov. 1-től borászati kormánybiztos volt. Az első alapos és tudományos tanulmányt Molnár István írta 1880-ban a Borászati Lapok hasábjain. Borászati Lapok. (Továbbiakban BL./VIII) 1880. 71, 79, 110, 117, 127, 135, 143, 151.