Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Pintér János: A kecskeméti „Helvécia" telep megalakulása és első évtizede
riasztó állapotokat rögzítettek. Az előző év őszén épített házak nem száradtak ki kellőképpen, úgyhogy tavasszal „midőn a heves szél az esőt a részben homokos agyaggal vert falakhoz csapkodta, egyes falak hordképességüket elvesztették, s összedűltek". 53 Ezeket azután a vállalkozók költségén újjá kellett építeni, de amíg ez nem történt meg, kénytelenek voltak a romos, életveszélyes épületekben maradni. 1896-ban a telepen 147 ház volt, akkor 101 telepescsalád tartózkodott Helvécián, tehát mindenkinek jutott lakás, sőt még a telepen levő felügyelőknek, felesbérlőknek, kocsisoknak, és szőlőföldre váró leendő telepeseknek. 15 ház még így is üresen maradt, ami természetszerűleg siettette az épületek állagának romlását. Az 1896 tavaszán lehollutt csapadék a 147 vert fallal épített házból 70-et — tehát csaknem a felét — megrongált. A 70-ből 19-nek beomlottak a falai, 18-at pedig aládúcoltak, hogy az omlást megakadályozzák. A kereskedelmi igazgató fel is vetette, hogy a gyors tönkremenetel vajon a rosszul felfogott takarékosságnak, a munkák ellenőrzése elmulasztásának, vagy esetleg mindkettőnek tulajdonítható. Mindez számottevő kárt okozott a társaságnak. 54 Végül is mind a 70 házat vályogtéglával aláfalazták, hogy az összedőléstől megmentsék. 55 Vályogtéglát a telepen készítettek. 1893-ban 111.000 darabot égettek ki, ebből 35.000-et a Helvécián építendő iskolához kívántak felhasználni, egy nagyobb mennyiséget az igazgatósági épülethez hozzáépített lakáshoz, és egy kisebb pince építéséhez használtak fel. 56 A telepesek lakásaihoz már csak az említett tatarozás során jutott ilyen tégla. A telepen néhány közös kutat is ásatott Wéber, de a telepesek többsége ezek távolsága miatt „egy primitív módon megásott és minden piszokban bővelkedő gödörből iszik". 57 Ezért 1895—96 folyamán 4 újabb kutat készíttetett a telep igazgatósága. A házikókban csak a legszükségesebb fekvő alkalmatosságokat, valami szekrényféleséget, tűzhelyt, edényeket lehet találni. A lakások rendkívül egészségtelenek voltak, sok telepes tbc-t kapott. Még 1937-ből is ilyen feljegyzéssel találkozunk: „A lakás szellőztetése és tisztántartása is igen sok kívánnivalót hagy maga után. Agyagos padozat, nedves falak, köpdösés a szobában, ... ételmaradékok elszórása, több-napos víz fogyasztása, betömött, egész télen zárt ablakok, házi állatok: kutya, macska, malac, csirke lakásban tartása még mindig gyakori". 58 1893-ban megnyílt az első telepi iskola. 1895-ben egy „rövidáru és fűszerkereskedés" is nyílt Helvécián. A kis szatócsbolt tulajdonosa megállapodott Wéberrd, a szerződés értelmében negyedévenként 20 forint hitelig adott árút, melyet azután a telep igazgatósága utólag vonta le a telepesek béréből. 59 A nélkülözést, az embertelen körülményeket nem egyformán viselték az itt élők, mint ahogy a kegyetlen-kemény munkát sem egyformán végezték. Egyre súlyosabb 53 BKML Kecskemét város polgármesteri iratai. 1—1364—893. 12.347/894. 54 BKML Kecskemét város polgármesteri iratai. 1—1364—893. 15.114/896. 55 U. o. 56 BKML Kecskemét város polgármesteri iratai. 1—1364—893. 12.347/894. 57 BKML Kecskemét város polgármesteri iratai. 1—1364—893. 15.114/896. 58 GERENCSÉR J. 1938. 8. p. 59 BKML Kecskemét város polgármesteri iratai. 1—1364—893. 13.909/895.
