Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Pintér János: A kecskeméti „Helvécia" telep megalakulása és első évtizede

A kecskeméti „Helvécia" szőlőtelep megalakulása és első évtizede* PINTÉR JÄNOS Bevezetés A XIX. század utolsó évtizedei a magyarországi szőlő- és bortermelés talán legtragikusabb időszaka volt. Az Amerikából nyugat-európai „közvetítéssel" behurcolt, a szőlőn élősködő gyökértetű, a filoxéra kártétele következtében — főleg a hegyvidéki szőlőket letarolva — történelmi borvidékeink legértékesebb, legnemesebb szőlői pusztultak el. Hazánkban a filoxérát először a délvidéki Pancsován mutatták ki, kezdetben azonban nem tulajdonítottak neki komoly jelentőséget. Amikor azonban kiderült, hogy rohamos terjedésének nem sikerült gátat vetni, megszülettek az első intézkedések. A szervezett védekezés módszerének kidolgozói és irányítói a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium kezdeményezése nyomán az Országos Filoxéra Bizottság, a Borászati Kormánybiztosság és az Országos Filoxéra Kísérleti Állomás, a végrehajtás vezetői pedig a megyei filoxéra bizottságok voltak

1 1885-től hazánk szőlőterülete a kártevő pusztítása következtében egyre nagyobb mértékben csökkent. A több mint 5000 magyarországi szőlőtermelő község közül 1885-ben 375, 1890-ben 1745, 1895-ben 2543, 1898-ban 2863 községben (tehát a szőlőstelepülések több mint felénél) állapították meg a filoxérával való fertőzöttséget.

2 * Az itt közölt dolgozat része a Duna—Tisza közi szőlőtermesztés történetével foglalkozó nagyobb tanulmánynak. 1 OL. FIK. K. 168. 166. cs. 1881—5 — 137. 10.979/881. 2 MSÉ. 1898. 72. p.