Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Emlékezés Matolcsi Jánosra - P. Hartyányi Borbála: Matolcsi János agrármúzeológiai munkássága

adódott lehetőség arra, hogy a közismerten nagy anyagi és szellemi erőfeszítéseket követelő korszerűsítést elvégezzék. A II. világháború nemcsak a múzeumi épületcsoport és a muzeális tárgyak jelentős hányadának pusztulását okozta, hanem az intézet kiállítási struktúrájában is hátrányos változásokat idézett elő. Bár a súlyosan sérült épület helyreállítása az 1950-es évek kezdetén már befejeződött, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum az utóbbi évekig a Természettudományi Múzeum Növénytárának ide telepítése következtében kiállítási termeinek, munkaszobáinak mintegy a felét volt kénytelen nélkülözni. Megmaradt területén a mezőgazdasági ágazatok egy részének bemutatására kerülhetett csak sor az 1950-es évek első felében. A kiállítások rendezői, az agrármuzeológia elveit szem előtt tartva, az akkor kibontakozó nagyüzemi gazdálkodás megismertetését újszerűen, az ismeretközlési módszerek együttes alkalmazásával törekedtek elérni. E fontos célkitűzés megvalósítása éveken keresztül lekötötte a múzeum erejét. Ennek ellenére folytatták az agrártörténeti kutatómunkához nélkülözhetetlen magyar mezőgazdasági szakirodalom még 1934-ben megkezdett bibliográfiájának kiadását. Matolcsi János akkor vette át a múzeum irányítását, amikor már túl voltunk a károk helyreállításának legnehezebb szakaszán, s az intézet a korábbiaknál szemlétetőbb, didaktikus felépítésű kiállításaival, valamint az ismeretterjesztés egyéb korszerű eszközeivel az épület falai közé vonzotta az agrártudományok iránt érdeklődő ifjúság, s nem kevésbé a felnőtt látogatók ezreit. Alig volt ekkor 34 éves. Éleslátásának, fiatalkori józan gondolkodásának tudható be, hogy elismerve és megbecsülve az elődök törekvéseit, azon fáradozott, hogy a múzeum maradéktalanul teljesítse agrármuzeológiai feladatát. Munkája kezdetén a muzeológia tudományokban akkor még jártasabb, idősebb munkatársak tapasztalataira támaszkodva határozta meg a múzeum fontos tennivalóit. Figyelme mindenre kiterjedt, s egy-egy kérdés eldöntése előtt azokról rendkívül széleskörben tájékozódott. Vezetői tevékenységeben szoros kapcsolatot épített ki az intézet valamennyi dolgozójával. Közismert szívósságával, lendületes munkatempójával úgy hatott munkatársaira, hogy azok egyemberként lelkesedtek az általa kitűzött feladatokért. Múzeumi munkássága első időszakában nagy gondot fordítót az agrármuzeológia továbbfejlesztésére, a magyar mezőgazdaság szerkezetében beállt gyökeres változásokból adódó újabb muzeológiai irányelvek kimunkálására. A múzeum tudományos dolgozói részére rendszeresített heti értekezletei hosszú ideig az agrármuzeológiai képzés pótolhatatlan bázisává lettek. Ezeken az összejöveteleken — igazodva az új körülményekhez — kristályosodott ki az agrármuzeológia új megfogalmazása. Ez a fórum teremtette meg a lehetőséget az agrármuzeológia és az agrártörténet kapcsolatának tisztázására, az ismeretterjesztés korszerűbb agrármuzeológiai módszereinek kidolgozására, a múzeum és a mezőgazdasági kutatóintézetek közötti kapcsolatok szorosabbá tételére, de itt fogalmazódtak meg a mezőgazdasági műemlékvédelemre vonatkozó fonto-