Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcsfajok és fajták a XVI—XVIII. században Magyarországon (Forrás- és adatközlés)

Összesítő táblázat a fajták számáról Fajta 1500-as 1600-as Fajta évek évek Alma 17 33 Körte 12 57 Szilva 7 11 Cseresznye 11 8 Meggy 1 4 Őszibarack 3 5 Összesen: 51 118 A táblázatból az tűnik ki, hogy az 1500-as években — az elnevezések alapján — az almafajták lehettek túlsúlyban a hazai gyümölcstermesztésben. A körte és a cseresznye csaknem egyforma arányban szerepel. Az 1600-as években több, mint kétszeresére növekedett az ismert fajták száma. A körtefajták kiugróan nagy száma mutatja, hogy e korban ez a gyümölcsfaj vált kedveltté. Ez tükröződik az egykori nyugat-európai irodalom adataiban is. Megnőtt a meggy és az őszibarackfajták száma is. A cseresznyefajták csökkenése — feltehetően — a kevés forrásanyagból adódik. Természetesen a táblázatban feltüntetett számok csak viszonylagos értékűek, némileg torzítják a feltételezett valóságot, de mégis érzékelhető általuk a fajták növekedése. A forrásokban szereplő fajtanevek alapján levonható némi következtetés arra vonatkozóan is, hogy egy-egy fajta melyik országrészben lehetett elterjedve. Lippai leírásaiból ismertté vált alma- és körtefajták, melyeket elsősorban Pozsony környékén és a Csallóközben termesztettek, a Felvidéken (Trencsén, Túróc, Nyitra, stb. megyék) is elterjedt fajták lehettek. (Báling alma, Bonaburuttya, Bosznai alma, Fontos alma, Leányalma, Szegletes alma, Hercsóka körte, Makaria körte, Mosoci körte, téli és nyári Bergamot körték, Zelenka körte.) Az édes alma Sárospatak környékén, de különösen Erdélyben fordul elő gyakran a forrásanyagban. A muskotály alma az 1500 és 1600-as években több forrásban is szerepel. Valószínűleg aromás, illatos íze után kapta a nevét több változat106 A fejlettebb nyugat-európai államokban ebben az időben a gyümölcstermesztés is már igen jelentős volt. Az e korból származó botanikai és egyéb müvekben már igen nagy a gyümölcsfajták száma. Valerius Cordus német botanikus az 1561-ben megjelent „História Plantarum" c. művében 50 körte és 31 almafajtát sorol fel, sőt részletesen le is írja azok tulajdonságait. A Svájcban munkálkodó Jean Bauhun a História Plantarum Universalis (1650.) című növénytanában ugyancsak sok gyümölcsfajtát ismertet. Franciaországban három neves gazdasági író foglalkozik gyümölcsfajtákkal: Charles Estienne (1540), Olivier de Serres (1608), Le Lectier (1628), akik műveikben számos gyümölcsfajtát ismertettek. Hazánkban az ismert történelmi események és a nehéz gazdasági viszonyok mellett ilyen összefoglaló művek nem születhettek. Kivételt képez Lippai müve, mely hű képet ad a XVII. századra jellemző hazai gyümölcstermesztésről.