Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Nováki Gyula: Régészeti és paleoethnobotanikai adatok a „gabonásvermek" kérdéséhez
3. Magyarországi újkori lelőhelyek Az újkori (XVIII—XIX. századi) gabonásvermekre gazdag adatokat találunk a néprajzi és történeti irodalomban. Ezek azonban legtöbbször csak elbeszéléseken, másodforrásokon, visszaemlékezéseken alapulnak. Helyszíni vizsgálódásról alig tudunk. De ez természetes is, mert majdnem valamennyi gyűjtés a gabonásvermek használaton kívül helyezése és betemetése után történt, a gyűjtő a legritkább esetben látott saját szemével gabonásvermet. Tudomásom szerint még sehonnan sem közöltek régészeti módszerrel feltárt újkori gabonásvermet. Pedig sok, függőben levő kérdést lehetne így tisztázni. Ez az oka annak is, hogy az újkori, különben igen nagy számú gabonásveremből alig ismerünk gabonaleletet, azokat is többnyire hallomásból. Ezek közül mutatok be néhányat: Ebes községben a Vörös Csillag Termelőszövetkezet udvarán 1961-ben, agyagkitermelés közben bukkantak egy gabonásveremre. IkvaiN. ment ki a helyszínre, de megérkezésekor már csak a verem alsó része látszott és a veremből kiszórt köleshéj. Utólagos elbeszélések alapján a következőket sikerült megtudnia: a verem eredeti mélysége kb 2 m, ami fölé kb 45 cm-es réteg rakódott már le. Felső átmérője kb 80 cm, fenék átmérője azonban még mérhető volt: 180 cm. A verem legnagyobb átmérője középtájon volt, a visszaemlékezések szerint kb 2 m (5. kép). A vermet a találók felülről bontották meg, a köles felett közvetlenül föld volt. Ebből Ikvai feltételezi, hogy a levegő elől ún. „csíradugóval" zárták le, vagyis egy-két hetes ülepedés után a nyakáig feltöltött szemet meglocsolták, azt újabb egy-két hétig csírázni hagyták. A csírák és a gyökerek kb 10 cm-es „dugót" képeztek, aztán behányták földdel. Megtalálásakor a köles lisztes részei már összeszáradtak, így csak a szétnyílott, üres köleshéj volt található óriási mennyiségben. A verembe kb 15—16 mázsa férhetett bele. A verem oldalfala talán tapasztott, de érdes felületű, alul gyengén, felső kétharmadában erősebben barnás színűre égett agyag volt. Az égetés nyomát a verem oldalán 2-3 cm vastagságban lehetett követni, néhány helyen, főleg az alsó hajlatnál és az öblénél két-három rétegben is, ami nyilvánvalóan az időnkénti újratapasztással és a használat előtti égetéssel, füstöléssel magyarázható. A lelőhely közvetlen környékén néhány őskori lelet már korábban előkerült, ezek azonban nem mérvadóak a verem korára nézve. A környéken emlékezet szerint korábban nem volt semmilyen település. Ebből és a köles, valamint a verem állapotából kiindulva Ikvai legkevesebb 300 évesnek tartja. 130 Feldebrőn 1964-ben találtak egy gabonásvermet, sajnos már csak visszatemetése, illetve egy házfal ráépítése után tudtunk a helyszínre sietni. Korát a XVII-XVIII. századba valószínűsíthetjük. Szemtanúk szerint körte alakú volt, átmérője kb 120, mélysége kb 160 cm. Fenekén kb 8 cm vastagságban égett gabona volt 1 liter mennyiségben, két tapasztási réteg között (H): közönséges búza és rozs, 9:1 arányban és kevés gyommag. 131 Az adatok a tapasztás legalább két ízben történt megújítására vallanak. Az első tapasztás korában ún. , Jcétszeres" volt a veremben és ennek maradványa a második feltöltés előtti kiégetéskor, kifüstöléskor égett szénné. 131. P. Hartyányi, B. - Nováki. Gy. 1975. 54. 130. Ikvai N. 1961.; 1966a. 347, 1966b. Itt mondok köszönetet Ikvai N.-nák a jelentése átengedéséért és több kiegészítő adat közléséért, Sz. Máthé M.-nak pedig a jelentés továbbításáért.
