Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Nováki Gyula: Régészeti és paleoethnobotanikai adatok a „gabonásvermek" kérdéséhez
Mindeddig a pörkölés céljául csak a pelyva elválasztását, illetve a szemek tartósítását említettem. Még egy célt kell figyelembe venni, éspedig azt, amikor a közvetlen fogyasztást kívánták elősegíteni. A pörkölés által ugyanis a magvak dextrin tartalma fedúsul, így édesebbé, jobb ízűvé válik, másrészt könnyebb is megemészteni. Messzire vezetne, ha ezt a kérdést is részletezném, ezért csak A. Mauriziot 57 és W. Stokart 5S említem, akik bővebben foglalkoztak vele. Mindenesetre a növényi maradványok szenülésének az okai között az ételkészítésre is gondolnunk kell. összefoglalva: a régészeti ásatásoknál előkerülő szenült gabona és egyéb magvak állapota tűzre vezethető vissza, amely különböző eredetű lehet és részben szándékos gabonaaszalásból, illetve pörkölésből, vagy ételkészítésből származik, amely eljárásoknak a túlhevített, rontott hulladékát jelentik. III. A GABONAMARADVÁNYOK LELÖKÖRÜLMÉNYEI A GÖDRÖKBEN A paleoethnobotanikai vizsgálatok messze visszanyúlnak a XIX. századba, mégis ennek a tudományágnak a jelentősége a régészeti és történettudomány számára csak a legutóbbi 20—25 évben bontakozott ki. A vizsgálatok számszerű gyors növekedése magával hozta a módszerek fejlődését is. Az igények az ásatási módszerekkel szemben szükségszerűen megnövekedtek. Egyre világosabbá vált, hogy az eddigi régészeti ásatási módszereken változtatni kell, mert a paleoetlmobotanika is csak akkor képes teljes értékű munkát végezni, ha azt megfelelő szintű régészeti feltárás előzi meg. Többen felhívják a figyelmet arra, hogy az ásatásoknál általában mennyire kevés gondot fordítanak a növényi (a mi esetünkben a gabona-) leletekre és részben a begyűjtés, részben a lelőkörülmények megfigyelése történik rendkívül hiányosan. 59 Az alább ismertetett adatok bőven bizonyítják a paleoethnobotanikai vizsgálatok fontosságát. A részletkérdésekre az egyes lelőhelyeknél fogunk kitérni, de előzetesen már itt megemlítek néhány átfogó kérdést. A magvak lelőkörülményeivel kapcsolatban a legfontosabb azt megállapítani, hogy a gödörben eredeti helyükön kerültek-e elő, vagy másodlagosan, hulladékként? Ez döntően befolyásolhatja a gödör rendeltetésének meghatározását. A szenülés kérdésével kapcsolatban már fentebb megállapítottuk, hogy ehhez a folyamathoz tűz kellett. Ebből következik, hogy ha a gabonát a gödörben érte a tűz és ott vált szénné, akkor ugyanott, körülötte, a tűznek határozott nyomainak kell lennie. Ha ez nincs és bármilyen színű vagy minőségű, de nem égett rétegben van elszenesedve, illetve közvetlenül ilyen fedi, akkor csakis másodlagos fekvésre következtethetünk. Ez esetben tehát a gabonát valahol máshol érte a tűz hatása és már szenült állapotban került a gödörbe. Mindebből az 57. Maurizio, A. 1927. 256. 58. Stokar, W. 1951. 95-96. 59. PL Werneck, H. L. 1949. 256.; Rothmaler, W. - Natho, I. 1957. 74.; Willerding, U. 1969. 195.; 1980. 432. A magyar irodalomban Sági K. és Füzesi M. (1966) hívja fel a figyelmet a növényi leletek fontosságára, sajnos egyelőre kevés eredménnyel.
