Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Matolcsi János: A majacki lelőhely (SZU) állatcsontleletei (az 1978-1979. évi ásatás)

Kutya (Canis lupus f. familiáris L., 1758) Kutyacsontok, pontosabban azok töredékei csak a szeliscsében és a fazekas telephelyen (hutor) kerültek elő. A szeilscse területén 1978-ban végzett ásatások során 1 db lapocka (scapula) töredék, 7 db bordatöredék (costae) és 2 db elülső lábközépcsont (metacarpalia) töredéke került elő. Méreteket rajtuk felvenni nem lehetett, de a leletek kifejlett állat maradványainak látszanak. Ezzel szemben a szeliscse 1979 évi ásatásánál mindössze 1 szemfog (dens caninus) és 1 db lapocka (scapula) distalis végdarabja volt található, melyek fiatal állatot sejtetnek. A fazekas telephelyen talált lapocka-töredék (scapula) kifejlett állatból valónak látszik. Ezen az alapon a csontleletekből 3 egyedet határozhattunk meg. III. A VADÁLLATOK A vadállatok csontmaradványait két csoportra osztva mutatjuk be. Először a vadászott állatok kevés csontanyagával foglalkozva meg kell állapítanunk, hogy azok következtetések levonására teljesen alkalmatlanok részben kis mennyiségük, részben összetörött állapotuk miatt. A szarvast (Cervus elaphus L., 1758) például egyetlen agancs-töredék képviseli, amely csupán mintegy 12 cm-es darab, tehát még az sem deríthető ki, hogy az állat agancsának melyik részéből való. A vaddisznó (Sus scrofa L., 1758) csontjai közül 1978- ban a szeliscse ásatásánál felkarcsont (humerus) és combcsont (femur) került elő, 1979- ben pedig a gorodiscse területén szintén humerust és tibia-darabot találtak. Méreteket csak a humeruson lehetett felvenni, amelyen a diaphysis legkisebb szélessége 23,3 mm, legkisebb vastagsága 32,0 mm volt; a humerus distalis epiphysisének szélessége 46,5 mmnek, vastagsága 52,4 mm-nek bizonyult. A fazekas telephelyen (hutor) előkerült lapocka (scapula) darabján méréseket nem lehetett végzeni a mérőpontok hiánya miatt. A vadászott állatok közé soroljuk annak a három madárnak (Aves sp.) a csontmaradványait, amelyeknek faji hovatartozását összehasonlító anyag hiányában a helyszínen meghatározni nem lehetett. Talált csontok a következők: radius 1 db, ulna 1 db, femur 2 db. Semmiképpen sem sorolhatjuk a vadászott állatok maradványai közé a gorodiscse területen feltárt rágcsálók (Rodentia) csontjait, amelyek persze lehetnek másodlagosak is. Mivel anyagunkban a rágcsálók két koponyával vannak képviselve, érdemes kitérni főbb jellegzetességükre. - A hörcsög (Cricetus cricetus L., 1758) koponyájának agyi része hiányzik, a homlokcsont aborális szélétől orálisan helyeződő csontok azonban megvannak. Az értékelésnél figyelembe vettük Schmidt E. ismérveit

27 és megállapítottuk, hogy az orális irányban szélesedő homlokcsont (os frontale) 14,8 mm hosszú. Az orrcsont (os nasale), amely orális vége felé szintén szélesedő, hosszúsága 18,9 mm. A kopo27. Schmidt E.: Bagoly köpetvizsgálatok. Magyar Madártani Intézet. Budapest, 1967.