Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig
A különböző politikai céllal napirenden tartott érdekképviseleti kérdés - az agrárpolitikában 1948 nyarán bekövetkezett változásnak megfelelően — 1949-ben érkezett újabb fordulathoz. A magyar népi demokráciában olyan fejlemények jelentkeztek, amelyek a földművelésügyi tanácsok ügyének felülvizsgálását is magukkal hozták. Az Országos Földmüvelésügyi Tanács és a vidéki földművelésügyi tanácsok elnökségeinek 1949. február 9-én megtartott együttes ülésén a jelenlevők — feltehetően felsőbb kívánságra - ellenvélemény nélkül megállapították, hogy a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségének (DÉFOSZ-nak) 1948. december 18-án az UFOSZ és a FÉKOSZ fúziójával történt megalakulása után nincsen többé szükség a földművelésügyi tanácsokra, és felkérték a földművelésügyi minisztert, hogy megszüntetésükre kormányrendelet-tervezetet készítsen. Az 1949. február 25-én kiadott 1820/1949. Korm. sz. rendelettel meg is szűntették a földművelésügyi tanácsokat. Érdekképviseleti tevékenységüket a DÉFOSZ, igazgatási feladataikat pedig a megyei mezőgazdasági igazgatóságok vették át. A DÉFOSZ megalakításával megszűnt az a három paraszti szervezet — a FÉKOSZ, az UFOSZ és a Magyar Parasztszövetség —, amelyek küldötteiből a földművelésügyi tanácsok testületi szerveit annak idején összeállították, de amelyek egyike sem volt egymagában alkalmas arra, hogy az egységes, új paraszti érdekképviseleti intézménynek szervezeti bázisa legyen, mert mindegyikük csak rétegszervezet volt. A DÉFOSZ létrejöttével mindinkább háttérbe szorult az érdekképviseleti cél, és előtérbe került a tömegszervezeti jelleg. Olyan paraszti alakulat volt az, amelynek tevékenységében a politikai feladatok álltak a középpontban; minden feladatot a mezőgazdaság szocialista nagyüzemi átszervezésének rendelt alá. Ugyanakkor a népi kormányzat a földmüvelésügyi közigazgatás demokratikus decentralizálására is készült: olyan vidéki agrárigazgatási központok létesítésére, ahol a parasztság lehetőleg a lakóhelyéhez közel mezőgazdasági kérdésekben jogi eligazítást és adminisztratív segítséget kaphasson. A mezőgazdaság tömegszervezeti vonalán tehát 1949-től kezdve átmenetileg a DÉFOSZ, a demokratikus földművelésügyi közigazgatás vonalán pedig a következő évtől kezdve annak szervezeti megújulása szolgálta a parasztságot. A mezőgazdasági érdekképviseleti ügynek az a megoldása érvényesült, amely közös tömegszervezetben egyesítette az egész dolgozó parasztságot. A DÉFOSZ felépítése szerint alkalmasnak látszott arra, hogy a régi parasztságot és a földhözjuttatottakat összefogja a kívánt célnak, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének előmozdítására. Az 1949-ben elfogadott alkotmány meghatározta a népköztársasági államrendet, amely az 1950. évi I. törvénnyel a tanácsrendszert léptette életbe. A tanácsok mezőgazdasági osztályai vették át mezőgazdaságunk irányítását s ezzel együtt a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság alapjainak lerakását. A tőkés kizsákmányolás megszűntével a dolgozó parasztságnak többé nem volt szüksége a polgári értelemben vett érdekvédelemre, így a DÉFOSZ megszűnésével az egyénileg dolgozó és a szövetkezeti parasztság az ilyen egyetlen — bár tevékenységében gyakran ellentmondásos - szervezetét is elvesztette. 51 Később a politikai és gazdasági fejlődés a mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekképviseleti rendszerének kialakulását hozta magával. A gazdasági és a szervezeti 51. Szakács K. 1971. PK 3.sz.
