Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig

serkenteniük. A községi gazdasági elöljárók a községi képviselőtestületnek tagjai és a községi elöljáróságnak — főként a mezőgazdaságfejlesztési törvény végrehajtásában szaktanácsadói lettek, de a saját személyükben nem intézkedhettek. Azzal, hogy az első világháborút követő két évtizedben a korábban tisztán magánjoginak tekintett számos jogviszonyt a korszellem közigazgatási vonatkozásúnak fogott fel, jelentékeny mértékben sokasodtak főként a gazdasági közigazgatás feladatai, bár azok intézéséhez többnyire nem kellett hatósági jogkör és nem volt bennük jogvita sem. Hagyományos földművelésügyi közigazgatásunk az újabb mezőgazdasági közfeladatok tömegével hovatovább már alig tudott sikerrel megküzdeni. így a Földmívelésügyi Minisztériumnak egyrészt új hivatalok, szakintézetek létesítéséhez kellett folyamodnia, másrészt módot talált arra, hogy az újabb feladatok közül minél többnek intézésével saját alárendelt szerveit bízza meg vagy érdekképviseleti (kamarai) hatáskörbe utaljon át. Ehhez képest a földművelésügyi közigazgatás egyszerűsítéséről szóló 3970/1943. M.E. sz. rendelet a tömegügyek intézését decentralizálta. A csak szakvonatkozású ügyek önálló közigazgatási intézését a földművelésügyi tárca egyes külső szerveire bízta, a közigazgatási eljárást nem igénylő ügyek intézését pedig jórészt a kamaráknak engedte át.*

3 Az akkori háborús helyzet miatt azonban az említett kormányrendelet alapján jelentősebb szervezeti vagy egyéb változások már nem történtek. *** A második világháború nehéz éveiben a mezőgazdasági bizottságok és kamarák figyelemmel kísérték a termény- és termékbeszolgáltatási kivetések jogosságát, méltányosságát, és helyi ismereteik, közvetlen tapasztalataik alapján illetékes helyen tárgyilagosan rámutattak az ezen a téren észlelt túlkapásokra. Ha pedig a gazdálkodás folytatásához szükséges cikkek beszerzése körül problémák mutatkoztak, felszólalásaikkal nemcsak a közvetlenül érdekelteknek, hanem a köznek is jószolgálatot tettek. A háború végkifejlésének kezdetén a 85 934/1944. F.M. sz. rendelet az Országos Mezőgazdasági Kamara és a kerületi kamarák testületi szerveinek működését szeptember hó végével megszüntette, s működésüket az országnak a fasiszta elnyomás alóli felszabadulása után sem támasztották fel újra. A nagybirtoknak 1945. évi felszámolásával új képet kapott a falu osztálytagozódása, aminek megfelelően gyors egymásutánban megalakultak a parasztság új népi szervei. A mezőgazdasági kamarai intézmény szervezete, összetétele a gyökeresen megváltozott földbirtokmegoszlással már nem volt összeegyeztethető, így az 1944. év végén az elnökségi tagok 1939-ben kapott megbízatását is megszüntették, majd az 1945. július 4-én kiadott 4666/1945. M.E. sz. rendelet felhatal43. Az idő folyamán több intézkedés történt a Földmívelésügyi Minisztérium ügyvitelének részbeni tehermentesítésére. Közülük legfontosabb a 3970/1943. M.E. sz. kormányrendelet volt, amely a miniszter hatásköréből jelentős ügycsoportokat adott át a kertészeti felügyelőségnek, a szőlészeti és borászati felügyelőségnek, az erdészeti közigazgatásnak, állattenyésztési vonalon a gazdasági felügyelőségnek, a rét- és legelőgazdasági igazgatás terén a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának, az állategészségügyi igazgatásban az alispánnak és a thj. városi polgármesternek (illetve a törvényhatósági állatorvosnak), a vízügyi igazgatásban az alispánnak és a thj. városi polgármesternek (illetve a vízügyi műszaki hivatalnak). Ez a rendelet olyan termelésfejlesztési közfeladatoknak - hatósági rendelkezési jogot nem igénylő - ellátásával bízta meg a mezőgazdasági kamarákat, amelyek addig az ideig a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartoztak.