Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig
Egyetemes közgazdasági érdekű volt viszont, hogy a kamarák országos tanácsokba, kormánybizottságokba, termelési, felvásárlási és kiviteli szervezetekbe szakértő tagokat delegáltak, akik ott hozzájárultak az agrárpolitika helyes céljainak és eszközeinek kijelöléséhez. A földművelésügyi miniszter felügyelete alá tartozó ilyen szervek voltak többek között a Cukorrépatermelők Országos Szövetsége, a Tejtermelők Országos Szövetsége, az Ipari Növénytermelést Irányító Bizottság, a fűszerpaprika-termelők szövetségei, az Országos Pomológiai Bizottság, a Kertészeti Növényfajtaújdonságokat Elbíráló Országos Bizottság, az Országos Erdőgazdasági Tanács, az Országos Fagazdasági Tanács. Gyakran éppen nem az illetékes minisztériumi szobákban, hanem az állami felügyelet alatt működő, említett szervezetekben érlelődött vélemények, kezdeményezések, kívánságok szabvták meg a kormányzati cselekvés irányát. Legnagyobb érdeme azonban a mezőgazdasági kamarai intézménynek az volt, hogy a nehezen megmozdítható, zárkózott jobbmódú parasztságot sikerült a társadalmi együttműködésbe bekapcsolni. Ezt azzal lehetett elérni, hogy a gazdák a kamarai gyűléseken előadhatták bajaikat, sérelmeiket és javaslatot tehettek ezek orvoslására. A mezőgazdasági bizottságok és kamarák tevékenységének, főként kezdetben, nehézséget okozott a vármegyei gazdasági egyesületek féltékenysége és tagjaiknak tőlük való tartózkodása. Bizonyos mértékben érthető is ez, hiszen a kamarák létrejötte kétségtelenül csökkentette a gazdasági egyesületek jelentőségét: taglétszámuk megfogyatkozott, ami az anyagiakban is éreztette hatását. Számos nagybirtokos helytelenítette az érdekeltségnek olyan tagolását, amely az 500 katjioldon felüli birtokosokat közös kúriába sorolta be, míg a kisbirtoknak a törvény 3 érdekeltségi csoportot is biztosított. Sok nagybirtokos azért nem rokonszenvezett a kamarai intézménnyel, mert befolyásának csökkenésétől tartott, és kevésnek találta az érdekében kifejtett kamarai tevékenységet. Hozzájárult főként a kezdeti években a kamararendszerű érdekképviseleti intézmény csekélyebb értékeléséhez az a körülmény is, hogy sok helyen a községi mezőgazdasági bizottságok munkába állítása nem bizonyult könnyű feladatnak, hiszen a kisebb gazdák általában tájékozatlanok voltak az intézmény rendeltetése és működése felől. Kezdetben számos községi bizottság érdemlegesen nem tudta betölteni azt a szerepkört, amelyet a törvény szánt neki. Adott esetekben a helyi közigazgatás olyan közérdekű feladat megvalósításával bízta meg a bizottságot, amelynek ellátása meghaladta lehetőségeit, így elmaradt az eredmény. Később nagyobb körültekintéssel választották meg a mezőgazdasági bizottsági tagokat s a kamarák jobban támaszkodhattak a bizottságokra. Nem kell azonban hangsúlyoznunk, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók szétágazó érdekeinek egyetemes szolgálatára faluhelyen bizottságot alakítani, azután erre az egész érdekképviseleti rendszer felsőbb tagozatait felépíteni és ettől a szervezettől lüktető életet, kellő aktivitást elvárni irreális elképzelés volt akkoriban. 29 A hivatalos mezőgazdasági érdekképviseleti intézmény működése némileg zavarónak bizonyult, hogy több hivatalos és félhivatalos szerv, a gazdaérdekeket hangoztatva, 29. Ezt a fundamentális szerepet nyilván eredményesebben tölthették volna be a járási mezőgazdasági bizottságok, mert azok a társadalmi tényezők, amelyek közreműködésével a községi bizottságoknak az egész érdekképviseleti intézmény alapjává kellett lenniük, a járási székhelyeken inkább megtalálhatók voltak.
