Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig
Összességükben a gazdasági egyesületek: az OMGE, a Magyar Gazdaszövetség, néhány regionális (erdélyi, nyugat-magyarországi, délvidéki, szász), valamint 56 vármegyei, 3 városi és 1056 kisebb gazdasági egyesület (1910. évi adatok) a mezőgazdasági ügyek mozgatása terén főként 1918-ig le nem becsülhető közéleti súlyt képviseltek annak ellenére is, hogy közülük nem kevés alig fejtett ki működést. A gazdasági egyesületek rendszeres állami támogatásának ellenére a földmüvelésügyi kormányzatnak mindinkább olyan szervezetre volt szüksége, amelynek működésével mezőgazdaságfejlesztési törekvései intézményesen utat találjanak a gazdaközönséghez. A mezőgazdasági kamarai szervezet megalkotásától azt várta a minisztérium, hogy működésével lehetővé váljék a földművelésügyi központi igazgatás decentralizálása. Ilyen szervezetként önkormányzati alapon nyugvó, szakirányú munkával folyamatosan megbízható, közhivatali jogkörrel is felruházható és törvényileg szabályozott intézmény látszott megfelelőnek, amely intézkedéseit az élet valóságos követelményeihez alkalmazhatja. Ebből a szempontból kísérték figyelemmel a Földmívelésügyi Minisztériumban a külföldi mezőgazdasági érdekképviseleti rendszereket, hogy ezekből átültessék hozzánk azokat a szervezeti és működésbeli formákat, amelyek a magyar mezőgazdaságnak nemzeti sajátosságaink szerint a legjobban megfelelnek. Ebben a helyzetben érkezett az ország az első világháború kritikus éveihez, amikor a mezőgazdasági érdekképviselet ügyét megint csak nem tűzték napirendre ugyanúgy, mint utóbb az 1918-as polgári demokratikus forradalom mozgalmas hónapjaiban sem. Az OMGE, a Gazdaszövetség és a vármegyei gazdasági egyesületek vezetőségei az események hatására ekkor várakozó álláspontra helyezkedetek, egyesületi működésük többé-kevésbé megbénult. A Tanácsköztársaság az OMGE-t feloszlatta és helyiségeit igénybevette. A tanácsok országos gyűlésén elfogadott új alkotmány meghatározta az államszervezet szocialista felépítésének és móködésének fő követelményeit. A régi államszervezet felszámolásával és az újnak kiépítésével - a nép széles rétegeinek az állami tevékenységbe bevonásával — megszüntette a törvényhozó, a végrehajtó és bírói hatalomnak a polgári államra jellemző hármas tagozását. Az új alkotmánynak célja volt, hogy a nép a direkt és a képviseleti demokrácia formáinak összeegyeztetésével közvetlenül is részt vehessen a közügyek intézésében, ideértve a gazdasági építő és szervező tevékenységet is. A dolgozók demokratikus jogainak biztosítására a laikus elemeket bevonták a jogszolgáltatásba. Az akkori felfogás szerint mindez fölöslegessé tette, hogy a szakszervezeteken kívül külön érdekképviseleti szervek is szolgálják a dolgozó tömegek érdekvédelmét. *** Trianon után nemcsak lényegesen kevesebb lett az ország termőterülete, hanem felborult mezőgazdasági termelésünk évszázadok alatt szerves egésszé formálódott szerkezete is. így az ország fennmaradásáért aggódó hangulatban széles körben terjedt el az az érvelés, hogy a nemzeti összefogás, az egyetemes érdekek szervezett szolgálata fejthet ki egyedül olyan erőt, amely a gazdaságilag összeomló országot fokozatosan talpra segíti. Elsősorban az agrárnépességre vonatkozott ez a felfogás, mert a szétszórtan élő és egymásról csak kis körökben tudó gazdálkodók körében volt az erők egyesítésére irányuló készség leginkább hiányos. Tápot adott az erre irányuló törekvésnek az a tapasztalat is,
