Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Matolcsi János: A majacki lelőhely (SZU) állatcsontleletei (az 1978-1979. évi ásatás)

csak valamely kisebb equidához való tartozásuk volt meghatározható. A töredékek bennünket kifejlett (aduitus) szamárcsontjaira emlékeztettek. Kis kérődző' állatok (Ovis et Capra) Ritkán adódik lehetőség arra, hogy valamely régészeti ásatás állatcsontanyagában a juh- és a kecskecsontok külön-külön tanulmányozhatók lennének. A két faj csontjainak anatómiai hasonlatossága rendkívül megnehezíti különválasztásukat. Valamelyest enyhítette a vázolt nehézségeket Gromova, V. I. munkája 20 a juh és a kecske között fennálló oszteológiai különbségekről. Azóta Boessneck, J. - Müller, H. H. - Teichert, M. jelentetett meg hasonló tárgyú művet, 21 sőt mások is írtak erről, de a vitás kérdések többsége máig is fennmaradt. A majacki ásatásoknál azonban nem az említett művek segítségével kellett szétválasztani a kis kérődző állatok csontjait, mert a már említett áldozóhely kecske-csontleleteit elválasztva találta a feltáró régész. A meghatározott kecskeegyedek 73,9%-a az áldozóhelyen került elő (itt csontjaik más csontokkal nem keveredtek), a többit viszont a juhcsontok közül kellett kiválogatni. Nem számítunk arra, hogy ez utóbbi törekvésünk teljes sikerrel járt volna, így valószínű, hogy a juhcsontok között jócskán maradtak még kecskecsontok. Gazdasági szempontból az a kérdés merül fel, milyen arányban tartották a sztyeppe IX. századi lakói a juhot és a kecskét? Az egyedek számát tekintve itt a kis kérődző állománynak 61,6%-a juh, 38,3%-a kecske volt. Az áldozóhelyen felgyülemlett kecskecsontok nagy száma a tenyésztés mértékét illetően kételyeket támaszthat az utóbbi adatok realitása iránt. Mégis azt a tanulságot szűrhetjük le, hogy Majackiban ezek az adatok nem járnék messze az igazságtól, mert a kecskeállománynak fedeznie kellett az áldozati szükségletet, amely a jelek szerint nem volt kevés. Mindezeket figyelembe véve, a juh-kecske arányt átlagosan 66—33%-ra becsülhetjük. A j u h (Ovis ammon f. aries L., 1758) Különösen nagy érdeklődéssel fordultunk az erdős sztyeppéi juhállomány típusának és jellegének vizsgálata felé, főleg azért, hogy összehasonlíthassuk azt Kelet-Európa északabbi és délebbi területének juhtípusaival. Erre azonban a legnagyobb igyekezet mellett sem adódott lehetőség, mert az előkerült csontanyagban nemcsak hogy egyetlen értékelhető koponya nem volt, hanem még egyetlen szarvcsap sem fordult elő. Ennélfogva hiába tudjuk, hogy a volgai bolgárok juhainak nőstényei szarvatlanok voltak - éppúgy, mint a kazárok által tartott juhfajtának a nőstényei —, ha Kelet-Európa középső részéről éppen az ilyen szempontból legfontosabb adatok hiányoznak. 20. Gromova, V. I.: Oszteologicseszkoje otlicsija rodov Capra (kozy) i Ovis (barany). Trudy komisszii po izucs. csetverticsn. perioda. Tom X. Vyp. 1. 1953. 21. Boessneck, J. - Müller, H. - H. - Teichert, M.: Osteologische Unterscheidungsmerkmale zwischen Schaf (Ovis aries L.) und Ziege (Capra hircus L.) Kühn-Archiv, 78. Band, Heft 1-2.