Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Kotlár Károly: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum XIX. századi vadászfegyvereinek rövid fejlődéstörténeti áttekintése

Forgódugattyús zárszerkezete nyitáskor feszülő ütőszeges megoldás. A fogantyú a tok mögött helyezkedik el. A véletlen elsülés elleni biztosítócsapot a zárfejen találjuk, ez elfordítva zárja az ütőrugót. A töltények a zárszerkezet alatti szekrényben helyezkednek el, két, egymást részben takaró sorban váltakozva. (3-5 db.) A töltés felülről, nyitott zárdugattyú mellett történik. A kiürült tár adogatólemeze megakadályozza az üres zárást. (A távcső szerelés későbbi átalakítás.) A Mauser fegyver a világ legelterjedtebb vadászfegyverévé vált, a széleskörű katonai rendszeresítések mellett. A legkülönbözőbb kaliberekben azóta is gyártják, a lényegét nem érintő XX. századi módosítások mellett. Sörétes puskák. Még az elöltöltő csappantyús vadászpuska fénykorát éli, amikor egy párizsi fegyvermester Lefaucheux 1832-ben hátultöltő, sörétes vadászpuskát szerkeszt, és hozzá — felhasználva Pauly 1812-es ötletét — rézhüvelyes egyesített töltényt alkalmaz a fegyvertörténetben először. A hüvelyfenék közepén helyezte el a gyutacsot belülről, amit egy, beépített és a fenékperemen kiálló szeg megütésével lehetett elsütni. A hüvelyperem megakadályozta a tölténynek a csőben történő túlcsúszását. Nagy előnye volt, hogy a vadászember otthon újratölthette, néhány egyszerű eszköz segítségével. Maga a puska a lehető legegyszerűbb, hátultöltő megoldás. A cső a középagy végén elhelyezett csukló segítségével billen. Zárszerkezete szekrényzár, működése a következő: a cső aljára forrasztott csőkampót a középagyban elhelyezkedő forgócsapra illeszti a cső visszabillentése. A forgócsap külső karja a „kulcs" elfordításával történik a zárás. Lakatszerkezete teljesen megegyezik a csappantyús elöltöltős szerszámmal, csak a kakas fejét kellett átalakítani sima ütőfelületűvé a kiálló töltényszeg megütése céljából. A Lefaucheux puska 1850 körül kezdett elterjedni, különösen az 185l-es londoni Világkiállításon történt feltűnést keltő szereplése után. Hozzánk az évtized közepe táján jut el. Próbalövéseket 1854-ben tettek vele egy pesti lőtéren. 1861-ben már a „Vadász és Versenylap" terjedelmes cikkben veti össze az elöltöltőkkel, tartózkodó következtetések mellett. A 19. képen bemutatott sörétes duplapuskát „Unschuld Ede Pesten" készítette, feltehetően a XIX. század 60-as éveinek végén. 17,5 mm űrméretű, csőhossza 76 cm. A cső töltény kamráján felül kis bevágás látható, ide illeszkedik töltéskor aperemszeg, ami elsütéskor a felülről rácsapó kakas hatására benyomul a töltényfenék közepére helyezett gyutacsba. Az egyszerű megoldásnak meg is lett a hatása, a Lefaucheux — vagy népies elnevezéssel „szöges puska" — széles körben terjed el a vadászoknál, s még a század végén is szép számban találkozhatunk vele. A 20. képen látható sörétes duplapuska már acélcsövű, gyári kiállítású; a francia fegyveripar fellegvárában St. Etienne-ben készült, feltehetően 1870 és 80 között.