Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Kotlár Károly: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum XIX. századi vadászfegyvereinek rövid fejlődéstörténeti áttekintése

Az elöltöltőkhöz képest komoly haladás az űrméret csökkentése is. Ezt az a kényszerhelyzet váltotta ki, hogy a hordképesség javítása érdekében, a csőhuzagokba jobban szoruló lövedék indításához jelentősen növelni kellet a lőportöltetet, ami nagyobb kalibernél már tűrhetetlen visszalökést eredményezett. Az átalakított elöltöltő és a gyutüs fegyver legnagyobb hibájának tartották ezt a tényt a kortárs vadászok. Ami a kisebb kaliber átütőerejét illeti, álljon itt 1883-ból a londoni „Field" lap szerkesztőjének véleménye, aki a Henry-Martinit nagyvadra a legjobb puskának tartja: ,J\ boerok (búrok) még most sem használnak elefánt vadászatra más fegyvert, mint a Henry Martinit... az mindent megölt, a nyúltól az elefántig". 10. Henry-Martini tömbzáras golyósfegyver A magyar vadászokhoz közelebb áll a 11. képen látható, gerendely-zárnak nevezett megoldás, ahol a zártömb saját hossztengelye körül fordítható el és a felülre került töltőhorony segítségével teszi szabaddá a töltőürt. Ez a jólismert Werndl puska. A fegyver 11 mm-es kaliberrel készült, ezt vadászkörökben még a század vége felé is jónak tartották, szemben a katonai fegyverek egyre csökkenő ürméretével, mondván, hogy az „helyben marasztalja" a vadat. Katonai alaptípusát az osztrák Joseph Werndl tervezte 1867-ben. A bemutatott változat vadászpuska, Zoller Mátyás puskaműves készítette Pesten a múlt század 70-es éveiben. A Werndl fegyvert az Osztrák-Magyar Monarchiában rendszeresítették, általánosan elterjedt, kedvelt vadászfegyver is volt, elsősorban cserkészkarabélyként. Többszöri átalakítás után (1873, 1877), az ismétlőfegyver megjelenéséig használatban volt, párhuzamosan az időközben megjelent modernebb típusokkal. A vadászok által leghasználatosabb egylövetű golyósfegyver - az időközben nagyot fejlődött sörétes puskáknál általánosan és szinte kizárólagosan használt — billenőcsövű, szekrényzáras megoldású volt. Ezek a fegyverek előbb peremszeges, ún. Lefaucheux