Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Kotlár Károly: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum XIX. századi vadászfegyvereinek rövid fejlődéstörténeti áttekintése

részt katonai típusai a század 50-es éveiben voltak igen rövid ideig használatban, átmeneti megoldásként. Fennmaradt példányaik muzeális gyűjtemények különlegességei. A vadászfegyver fejlődéstörténete itt szükségszerűen két ágon folytatódik. A golyósfegyverek fejlődése a hadipuskák gyorsütemű változását követi, az ismétlőfegyver irányában. A sörétesek már a század közepétől túlnyomórészt a billenőcsövű megoldást követik. Egylövetű golyósfegyverek A Dreyse-puska hatására Európában, sőt Amerikában is megindul a hátultöltésre való áttérés lázas útkeresése. Az első, leggyorsabb megoldás az elöltöltők átalakítása a csőfar levágása és helyébe zárszerkezet illesztés útján. Időrendben nem az első, de tipikus átalakítást mutat be a következő 8. képünk. A puska külső kiképzése is figyelemre méltó. Ornamentikája keleti, formája törökös izlésű, feltételezhető a készítés éve is: 1696. Eredetileg kovás lakatszerkezetű lehetett, valószínű a többszöri átalakítás, végül 1860-70 között az utolsó, mely hátultöltővé avatta úgy, hogy levágták a cső hátsó részét és csuklópánt segítségével jobbra kiforduló zártömböt, ún. csapózárat illesztettek be a kivágás helyére. A zártömb belsejében található a ferde vezetésű gyuszeg, amit a külső kakas üt meg elsütéskor. Az átalakított szerkezeten a felirat „Snider-patent". A megoldást az angol Snider alkalmazta 1866-ban, s nyilván az akkor jó angol-török kapcsolatok útján jutott el keletre is. 8. Snider-csapózár átalakított elöltöltőn