Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Matolcsi János: A majacki lelőhely (SZU) állatcsontleletei (az 1978-1979. évi ásatás)
Az arcszélesség tekintetében (Zmi-Zmi) az itt tárgyalt két lókoponya között mindössze 2 mm különbség mutatkozik, de az arcszélesség exponenciális mutatója az esetben is csak a katakomba 81 jelzésű lókoponyán volt megállapítható. A kapott 66,5-os mutató közepesen széles arcú lóra jellemző, amilyen a népvándorláskori lovak 56,2%-a. Ha viszont a homlokszélesség és az arcszélesség egymáshoz viszonyított arányát keressük, akkor azt találjuk, hogy az arcszélesség csak 86,1%-át éri el a homlokszélességnek. Ez az arány közel áll a kazár lovakon megállapított arányokhoz. Nagyobb különbség mutatkozik viszont a két egyed között a zápfogsorhossz (P 2 —M 3 ) méretében. Ebben az esetben az abszolút méretek is sokat mondanak, mert a zápfogsorhossz a legkevésbé függ a környezeti tényezőktől. E téren elsődleges szerepük az öröklődési tényezőknek van. A katakomba 81 jelzésű ló 156 mm-es zápfogsora legkisebb a népvándorláskori lovak között. Ugyanez a méret képviseli az avar és a népvándorláskori magyar lovak zápfogsorhosszának alsó határértékét. A 18. gödör lovának 166,3 mm-es zápfogsora lényegében a népvándorláskori magyar lovak ugyanolyan méretének átlagával egyezik meg. Ez utóbbi ló zápfogsorának exponenciális indexe nem számítható, de a katakomba 81 jelzésű ló esetében ez az érték 49,3, vagyis rövid zápfogsorú egyedre mutat. összegezve a katakomba 81 jelzésű ló koponyájának fontosabb jellemzőit, megállapíthatjuk, hogy az a középkori melegvérű, keleti típusú lovak csoportjának hosszú fejű, közepesen széles homlokú és arcszélességű, de feltűnően rövid zápfogsorú egyede volt. A végtagcsontok méreteit a 4. táblázatban foglaltuk össze. Az itt szereplő adatok azonban már nemcsak az előbbiekben tárgyalt lóra vonatkoznak, hanem az egyetlen teljes csontváz részein kívül szinte minden egyes darab más-más egyedet képvisel. Külön kellett kezelni a csontváz összetartozó részeit, hogy a 18. gödörből előkerült egyed végtagcsontjainak egymás való arányait összevethessük. Igaz, hogy ezek az arányok nem mutatnak különleges sajátosságokat, a népvándorláskori lovak végtagcsontjai között megállapított arányok kereteibe illeszkednek. A 18. gödör lovának végtagcsontjai a következőképpen aránylanak egymáshoz: A végtagcsontok hosszúságából Vitt, V. O. módszerével 18 következtetni tudunk a lovak marmagasságára. Vegyük először a 18. gödör lovát. Ha a hosszú csövescsontok méreteiből számított marmagassági értékek átlagát tekintjük kiegyenlítettnek, akkor erre az egyedre 134,2 cm-es marmagassági értéket kapunk. Ez az adat közepesnél kisebb testű lóra mutat. A többi ló esetében viszont a marmagasság 134,0-141,8 cm között változik. Az utóbbi csoportba tartozó lovak többsége tehát közepes nagyságú volt. 18. Vitt, V. O.: Losagyi pazyrykszkih kurganov. Szovjetszkaja arheologija. XVI. MoszkvaLeningrád. 1952. 173. Humerus Metacarpus Metacarpus Metatarsus Metatarsus Metacarpus 125,8% 147,4% 143,3% 131,2% 118,1% Radius Femur Tibia Metatarsus
