Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Matolcsi János: A majacki lelőhely (SZU) állatcsontleletei (az 1978-1979. évi ásatás)

Ló (Equus przewalskii f. caballus L., 1758) A lócsontok száma mindössze 4-gyel kevesebb a szarvasmarha csontokénál, de az egyedek száma csak 68%-át éri el a szarvasmarha egyedekének. Ebből látszik, hogy a lócsontok együttese más összetételű. Az anyag nemcsak ételmaradékokból tevődik össze, hanem a szeliscse 18-as gödréből teljes lócsontváz, a 19-es gödréből pedig koponyarészletek és a hátulsó végtag csontjai kerültek elő. Az utóbbi két egyed állattani szempontból részletesebb oszteológiai vizsgálatot érdemel. A leletekből számított egyedek életkor szerinti megoszlása a következő : juvenilis 3 egyed 20,0% subadultus 1 egyed 6,6% aduitus 11 egyed 73,3% Összesen 15 egyed 100,0% A csontvázleletek részletei közül kétségtelenül legjelentősebb az a teljesen ép koponya, amely a 81. katakombához vezető dromoszból került elő. A 8-10. éves hím állat koponyája azonban nem lófejként került a katakomba bejárata elé, hanem már letisztult csontként. Erre vallanak a koponya hátulsó részén látható élénk piros festéknyomok, amelyek száradás után lilára szineződtek. Hogy a koponyát valóban már letisztult csontként helyezték a dromoszba, annak bizonyságául hozhatjuk fel továbbá a metszőfogak és az alsó állkapocs hiányát. Ilymódon ez a koponya rituális tárgynak tekinthető, ami nem zárja ki az állattani értékelés lehetőségét. A másik koponya az 1978-as ásatás során került elő a 18. gödörben talált csontvázzal együtt. Sajnos ez erősen sérült, agyi része hiányzik, a hosszúsági méreteket emiatt nem is lehetett felvenni rajta. A koponya bal oldalán bronz oxidáció nyomaként erőteljes zöld folt látható, amely áthúzódik a mandibula metszőfogi részére. A metszőfogak kopottsága alapján az állat életkorát 5 évre becsülhetjük, a fejlett szemfogakat pedig a hím ivar bizonyítékaként vehetjük tekintetbe. A tárgyalt koponyák méreteit a 3. táblázat tartalmazza. Adataiból kitűnik, hogy alaphosszúságát tekintve a 81. katakomba lókoponyája viszonylag hosszú a népvándorláskori lovak között. A 492,8 mm-es bázishosszúságával felülmúlja a Calkin, V. I. által közölt volgai bolgár lovak koponyahosszát

15 és abba a nagyságkategóriába került, amelybe a népvándorláskori lovaknak csak kis része, 13,1%-a tartozott. Feltűnően hosszú az arckoponya, amelynek 66,7%-os részesedése a koponya alaphosszúságából még a középkori lovakon is kiugró értéknek számít. Az állatok típusának megítélése szempontjából fontosabb a koponya szélességi-hoszszúsági méreteinek egybevetése. Kiemelten szokás vizsgálni a homlok szélességének és a koponya alaphosszúságának viszonyát. Jelen esetben azonban azt csak a katakomba 81. koponyán végezhetjük el, mert a 18. gödör lovának koponyahossza nem állapítható meg. 15. Calkin, V. I.: Fauna iz raszkopok pamjatnyikov Szrednyevo Povolzs ja. MIA N°61. Moszkva, 1958.278.