Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Vajkai Zsófia: Malomtípusok és a molnár mesterség a XIX. századi Magyarországon II.
A hajómalom felépítési elve mindenütt azonos. Három fő részből áll: „az őrlőszerkezetet és a munkateret magába foglaló hajóra épített malomházból, a vízikerék alátámasztására szolgáló fedetlen kis hajóból és a vízikerékből." 57 A malom és részeinek neve koronként és vidékenként változnak. Pongrácz P. szerint a XVIII. sz.-tól kezdve építették ezeket a malmokat hajóra, azelőtt kompra, vagy egyetlen fatörzsből épített tombácra. Innen a hajómalom, illetve ezt megelőzően a tombácos, tombászos malom, kompos malom elnevezés váltakozása. A névváltozás későbbi analógiáját tudjuk meg Kovács S. gyűjtéséből. (Itt jegyezzük meg: dunamalom, tiszamalom, drávamalom — szintén alkalmazott megnevezések.) Kovács S. 1944—53. közt gyűjtötte adatait, s akkor még a legöregebb emberek emlékeztek arra, hogy a Dráván dudusmalmok álltak. A dudu kivájt fatörzs, éppúgy, mint a tombée, öreg, pudvás tölgyfát kerestek dudunak, amelynek belsejét könnyű volt kivájni. 6—8-10 m hosszú fák kellettek dudu shajónak. Később, mikor a Dráva környéki erdők kipusztultak, nem lehetett megfelelő dudukat vájni, csónakokra tették a malmokat. Ennek neve kerep. Ennek megfelelően a Dráván dudusmalmok, később az 1800-as évek végén kerepes malmok dolgoztak. A partfelőli, a malom szerkezetét magába foglaló hajó: malomház, házhajó, malomhajó, főhajó. A Dráván a duduselem eltűnése után: nagy kerepes. A kisebb, víz felől álló hajó: tombacs, tárhajó, tölgy hajó, völgyhajó, őrhajó, kiskerepes. A vízikerék: készség, hajtás, nagykerék. (Duna, Dráva) A malomgerenda vagy malomtengő kötötte össze a házhajót a völgy haj óval. Ennek funkciója a hajtás és az egész malom egyensúlyban tartása volt. A hajómalom nagysága, formája, az igényeknek megfelelően változott, módosult. „Valamikor egész kicsi volt a malom, mint egy nagyobb csónak. Csak egy pár kű volt benne, de csak mosott búzát lehetett őrletni, különben varcogott a por a foguk alatt." mondta egy öreg molnár 1952-ben Baján. 58 Szegeden a híres superek szép malmokat építettek, 1830-tól jellegzetes szegedi formájuk lett, bőgős orrtőke, szép magyar ház, faragott gerendák és állványok. 59 Minden házhajóban hátul elválasztottak egy kis szobát, ahol sárból rakott tűzhelyen készült a molnárok étele. A Dráván ennek padika volt a neve, és csupán deszkával körülvett, földdel megrakott sarok volt. 60 A házhajó szép zsindelytetővel volt fedve. Kétségtelenül korábbi állapotot tükröz a Drávamalmok malomházának rekesztett fala és sás teteje, ősszel a tetőt és a rekesztett falat belelökték a vízbe, így az őszi malonikihúzáskor csak a hajókat, a ház vázát és az őrlőszerkezetet vitték a telelőbe. Ott aztán a malomköveket kigurították a partra. Ezzel az egyik legnehezebb munkát könnyítették meg maguknak a molnárok, de tavasszal aztán újra kellett a tetőt és a falakat készíteni. 61 A hajómalmok őrlőszerkezete igen különböző volt. Voltak kezdetleges, egy kopárral járók, de a legtöbb hajómalomban két kopár dolgozott. Azonban a múlt század vége felé a 57. Pongrácz 1967. 108. 58. Sólymos 1952. 59. Juhász 1960. 130. 60. Kovács 1953. 9. 61. Kovács 1953. 4.
