Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Vajkai Zsófia: Malomtípusok és a molnár mesterség a XIX. századi Magyarországon II.

mesterséges vízimalmok vannak, melyek különféle finom lisztet szolgáltatnak, még a lisztet is megszitálják, s a korpát külön választják, úgy, hogy az embernek hozzá sem kell nyúlnia, csak a búzát kell felönteni." — írja a Nagybánya környékén látott malmokról.

39 Takáts Sándor levéltári kutatásai során sok adatot talált régi malmainkról.

40 „Sajátos jelenség a XVI. és XVII. században, hogy nagy folyóvizeinken, a Dunán és a Tiszán, sokkal kevesebb malmot találunk, mint a kisebb folyókon. A legtöbb dunai malom Komáromban, Győrött és Pozsonyban volt; de ezeket nem a folyóvíz főágán, hanem a mellékágakon, s ott is a partok közelében találjuk." - írja.

41 1728-ban az Ormánságban a Dráván 1 malmot, ugyanakkor a mellékfolyóin 21 malmot írnak össze.

42 Juhász A. megállapította, hogy Szegeden 1721-től ismerjük a malmok számát, amely az árvizek gyakori pusztításai miatt csökkent, majd a Tisza szabályozása után újra emelkedett.

43 Ugyanígy a Dráva esetében is, annak szabályozása után lett kifizetődőbb oda malmot építeni, mert a mellékvizeket duzzasztóval kellett szaporítani, „míg a Dráván minden beavatkozás nélkül, egyenletes, sebesfolyású víz egyenletesen tudta forgatni a malomkereket.''

44 Akár a mellékvizeken, akár a főágakon voltak a hajómalmok, volt egy sajátságuk, amit Verantius Faustus ,,Machinae Novae" c. művében már a XV. században feljegyzésre méltónak ítélt. Ez pedig, hogy Magyarországon nem vasláncokkal, hanem cejttel szokták ezeket megerősíteni

45 Takáts S. a cejt szót megtalálta cejte, cölt, cojta és cetyka formában. Ez vesszőből, később nyers tölgy faágakból font vastag kötelet jelentett.

46 Takáts S. szerint a régi molnárok ezzel az alkalmatossággal nehezen boldogultak volna a sebes és mély vizeken, ezért maradtak a partközeiben, ül. a mellékvizeken. Ennek némileg ellentmond Mária Terézia 1772-es rendelete, amely eltiltja a cöjtök és malomszegek használatát, s kötelezően vasláncot és vasmacskát ír elő. (Nem lett volna szükséges császári rendelet, hacsak a jelentéktelen vizeken akadályozták volna a hajózást és halászatot a hajómalmok.) Persze azt is tudjuk, hogy a tiltás ellenére még sokáig használták a cejtét. Pl. a Dráván 1892-93-ban eresztették le az utolsó cejtéket

47 A cejte itt a malomszeget jelenti. A vesszőből font kötelet Kovács S. alacság néven jegyezte fel. Alább részletesebben szólunk a Dráva menti cejtetöltésről. A cöjtöt a malomszeghez erősítették. A malomszeg jó erősen megvasalt cölöp, amelyet a folyó fenekére vertek le, vagy pedig óriási méretű, kővel és földdel töltött kas, amely képes volt a hajómalmot szilárdan tartani. Ez terjedelménél fogva igen veszélyes volt a vízen járókra, fölötte „még évek múlva is bajsza van a víznek".

48 A hajómalom elő39. Evlia Cselebi 1904. 89. 40. Takáts 1907. a, b. 41. Takáts 1907. b, 42. Kovács 1953. 1. 43. Juhász 1960. 130. 44. Kovács 1953. 1. 45. Közli Lambrecht 1915. 36. 46. Takáts 1907. b. 119. 47. Kovács 1953. 11. 48. Kovács 1953. 11.