Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Vajkai Zsófia: Malomtípusok és a molnár mesterség a XIX. századi Magyarországon II.

MALOMTiPUSOK ÉS A MOLNÁR MESTERSÉG A XIX. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON II* VAJKAI ZSÓFIA A VÍZIMALOM Feltételezések szerint vízimalmokat a rómaiak használtak először. Marcus Vitruvius Pollio római építész egy vízimalom pontos leírását adja, ahol vízikerék, áttétel és őrlőkő — minden adva van egy máig is érvényes technikai elv szerint. E nagyszerű ókori találmány a középkorban Európa-szerte elterjed, s lényeges módosítások nélkül szolgáltatja a lakosság kenyeréhez szükséges lisztet. Alulcsapó malom rajzát 1170-ből ismerünk már, felülcsapót csak a XIV. századból.

1 Hazánk természeti viszonyai a vízimalmoknak kedveztek legjobban. Még vízben szegény vidékeken is számtalan malmot emeltek, amelyek sokszor csak esőzések idején működhettek. (Felhőt kiáltó malom, pokolidő malma elnevezések utalnak erre.) Középkori okleveleink mindig külön megemlítik őket, s a régi térképeken a legkisebb víz mellett is számos vízimalmot látunk bejelölve. Malom szavunkat Kniezsa István szláv eredetűnek tartja, hasonlóan a molnár és a mesterség legfontosabb műszavai, zsilip, garat, gát kifejezésekhez.

2 Adataink régi vízimalmokról számosak, de a XVI. század előtt főleg csak malomemlítésekre korlátozódnak. Az oklevelek feljegyezték az újonnan épült, vagy átépített malmokat, a földesúr engedélye nélkül építetteket, a malomjavítás költségeit, a molnár jogait és kötelességeit, a falu szolgáltatásait, mint malomárok tisztítás, gátépítés és javítás. Ezen kívül a malmok nevét, és később leltárokat is közölnek. Számtalan peres ügy tárgyát is a malomban esett kár képezte. Míg a szárazmalmok okleveles említésénél nagy a bizonytalanság, hogy vajon kézi őrlőkövek vagy állati erővel működő malmok voltak-e, a vízimalmok esetében biztosak lehetünk, mert a patakot is megemlítik, ahol a malom működött. így a legújabb kutatások szerint 1002, 1015, 1061, majd 1091, 1138 az első évek, amikor vízimalmot említenek okleveleink.

3 A feudalizmus idején a kisebb királyi haszonvételek közé tartozott a malom, amelyet kezdetben az egyház, később a földesúr és világi szervezetek is megkaptak. Ez a jog szívósan tartotta magát még a XIX. században is. „A malom földesúri juss volt, ma is inkább még az uraság, a község, a közbirtokosság tulajdona, a molnár csak bérlő."

4 - írták 1912ben. *A tanulmányt a készülő új Magyarság Néprajza c. munka előtanulmányként felhasználja. 1. Közli Pongrácz 1967.62. 2. Kniezsa 1955. 185, 327, 577. 3. ld. Makkai 1974.44. 4. Malonyay 1912. 306.