Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Knézy Judit: Somogy megye jobbágyparaszti népének csoportjai és gazdálkodása (XVIII. század elejétől a XIX. század közepéig)
meg az 1790-es összeírásból, mert babbal, lencsével, borsóval együtt tűntették fel. Az 1816-os termésfelmérések — tekintettel a mostoha időjárásra — már kiemelték a hajdina szerepét a táplálkozásban. Igaz, a szigetvári járás nagyobb részén (Szigetvidék) alig fordult elő, csak a zselici falvakban. A Belső-Somogy déli felében nagyobb községekben 30 p.m. feletti mennyiséget is elvetettek. Leginkább kása fogyasztó község volt ebben az időben a szlovén népű Tarany, ahol 184 p.m. hajdinát vetettek el, Vályi viszont úgy jellemezte, hogy a legtöbb kölest termelő helység. Sok községben még a lelkészek is hajdinalevesen tengődtek. 84 A XIX. század elejére a paraszti táplálkozás számára — a már általános kukorica mellé — másfajta új növény térhódítása valósult meg. Az ország más tájaihoz képest viszonylag későn jelent meg a burgonya. Első adat — eddig — 1782-ből való Szulókkal kapcsolatban. 85 De 1799-ben Felső Mocsoládnál már mint egyik fő terményt említi Vályi: „határja két nyomásbéli, terem rozsot, kukoricát, hajdinát, krompélyt, dohányt". 1803ban a hencsei, kadarkúti jobbágyok is termelték (T. Mérey Klára adatai szerint) a kukorica és hajdina mellett, igaz keveset. 1809-ben a Széchenyi uradalmak tisztjeit kötelezték — a mezei munkások élelmezése céljából — burgonya és káposzta termelésére. 86 Igaza van Benda Gyulának abban, hogy az 1816. évi inség Somogyban is, országosan is hozzájárult a krumpli terjedéséhez. Somogyban ekkor már eléggé általános, ezt éppen az azévi ínséggel kapcsolatos megyei jelentések, levelezések bizonyítják: pl. az igali járásban „a földi alma termése meglehetős", a marcali járásban középszerű a termése" és kenyérpótlékként is számbajött; a kaposi járásban „krumpér nagyobb részint tsak a kertekbe szokott termesztetni, kezdik ugyan kint a mezőn is." A szigeti járásból nem számoltak be róla, de a babócsai járásban annál fontosabb a szerepe: „nagyobb szorgalmatossággal iparkodnak az adózók. . . gabonabéli szükségeiket krumplival pótolni. 87 Már ekkor kitűnik egy a környezeténél jelentősebb mennyiségű burgonyát termelő dél-somogyi körzet. 88 Szokatlanul soknak tűnik Kutason az elvetett burgonya mennyisége (261 p.m.). A kutaskozmai hegyközségben a szőlőhegyen nemcsak kutasiak, hanem kis- és nagybajomiak, belegiek is termeltek burgonyát. 89 Az uradalmak is emelték mindenfelé a burgonya vetésterületét többnyire robotosok munkájával, amint ez pl. 1832-ben a szentmártoni apátság két községében is 90 történt. 84. Barcs, Csokonya, Csököly, Kálmáncsa, Kutas, Lábod, Kis- és Nagyatád, Tarany, Somogyudvarhely, Vízvár, Vályi A. 1799. III. 455. Hajdina termelést Pusztakorpádon (II. 412-13), TótKeresztúron, Balatonöszödön (II. 745) említ. Baksay S. írja Pálóczi Horváth Ádámmal kapcsolatban egy elbeszélésben. 1917.1. 181. 85. /TosaL.* 1980. UÍ.KósaL. 1968.4. 86. Vályi A. 1799. II. 622. Német telepítésű 1720 óta hesszeniek által megszállt község. T. Mérey K. 1962. 10. 11. 87. Benda Gy. 1977. 149-150. 88. 40.p.m. körül és felett vetettek a következő községekben: Kutas (261). Szulok (130). Tarany és Udvarhely (121), Lábod (69), Csokonya (80), Lad (97), Szabás (76), Kadarkút (73), Görgeteg (61), Jákó (44), Atád (45), Barcs (37), Bódvica (36). 89. 1826-ban öt gazdától el is vette az uradalom a területet, mert szőlőt nem „plántáltak bele" csak gabonát és „kolompirt". Egy 1833. évi szőlőhegyi kártétel burgonya tilos úton való szállításából eredt 90. SzentiványiB. 1943. 196.
