Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
N. Kiss István: Az agrár monokultúrák és Magyarország aktív külkereskedelmi mérlege, 16-18. század
50 000 db-ot tett ki. Együttes volumenük is alatta marad a magyarországinak, sőt bizonyos időszakokban annak felét is alig éri el. Lengyelország marhaexportját a 16. században csak a keletről, Moldvából behozott csordák tették lehetővé. 21 Magyarországon hasonló jelenséggel csak a 18. század második felében találkozunk. A három irányból importált ökrök árszintje eléggé különbözött egymástól. Hasonlítsuk össze a magyar, lengyel és dán ökrök árát a német határon, az ún. import-kapukban. A magyar import kapuja Bécs, a lengyelé Brig és Budstädt városok, míg a dáné az Elba menti átkelőhelyek. 4. táblázat ökör átlagár ezüstgramm-ban, 1581—159 0 : Nyugat-Magyarország 204 g Bécs 261 g Brig, Budstädt 383 g Elba 337 g Észak-Németország 585 g Dél-Németország 394 g Az 1580-as években a lengyel ökör a sziléziai és szász piacon kb. a felével, a dán marha pedig a német határon egyharmadával drágább, mint a magyar ökör a bécsi piacon. Eddig ismert adataink szerint ez az árkülönbség tartósnak bizonyult. Tegyük még hozzá, hogy a minimo calculo 5 mázsa súlyú magyar ökör 15-25%-kal nehezebb volt, s így vágósúlyban több húst adott, mint a többi import-ökör. A 18 század második felében Magyarországon minden 10 exportált ökörre már 6 keletről — Erdély, Moldva, Havasalföld - importált marha esett. Ekkortájt 160-200 db-os csordákat készítettek elő exportra, s egy ilyen ,,falka" marha 25%-a növendék-marhából, 44%-a átlagos súlyú és 31%-a különlegesen nehéz Ökörből állt. A 18. század derekától kezdve mind határozottabban érvényesül a marhakereskedelem koncentrációja. Mind a belső piaci, mind a kivitelre kerülő állatforgalom zömét öt-hat állatkereskedő „societas" (quaestores boum) bonyolította le. Tagjaik jómódú hentesmesterek, városi polgárok, akik vidéki ágenseket tartanak és több százezer forintos hitelekkel dolgoznak. 23 A magyar ökörexport ekkorra kialakult piaci kapcsolatait (Ausztria, Csehország) és kiviteli volumenét egészen a 20. század elejéig megőrizte. IV. A BORTERMELÉS, FOGYASZTÁS, ÁR, EXPORT Kevés olyan múzeum akad Magyarországon, ahol ne lennének jelen a római kori szőlőművelés tárgyi emlékei. Egyes feltételezések szerint a bortermelés kontinuitása a népvándorlás korszakán át folytonos volt a magyar állam megalakulásáig (X. század). 24 21. Wiese H. - BöltsJ. 1966. 271. - Wyczanski A. 1971. Annales. 105. 22. A r . Kissi. 1978. Die Bedeutung. 14. tábla. 23. N. Kissi. 1978. JWG. 147-169. 24. A római szó'ló'mú'velés kérdéséhez Magyarországon: Sági K. - Füzes F.M. 1967. Agt. Szle. 89-92. A középkori magyar szó'ló'művelés problémájához: Kiss A. 1964. Agt. Szle. 143-149.
