Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Pintér János: A Duna-Tisza közi szőlőterület alakulása a századforduló idején és a két világháború között

Az összeállításból nemcsak a települések megnövekedett száma szembeötlő, hanem a szőlőterület nagymérvű emelkedése is. Bácsalmás, Kiskőrös, Tápiószele és Tököl szőlőinek területe négyszeresére, Dabas, Fülöpszállás, Izsák, Soltvadkert és Tápióbicske szőlői háromszorosára, Albertirsa, Csatalja, Jánoshalma, Kiskundorozsma, Kiskunhalas, Nagykáta, Örkény, Ráckeve, Sükösd, Szabadszállás és Tiszakécske szőlőterületei duplájára növekedtek. S bár arányaiban nem ilyen mértékű — nem is lehetett - Kecskemét 4 és félezer holdas, Szeged 4000 holdat kitevő, Bácsalmás több mint 3000 holdnyi, Kiskunhalas, Cegléd mintegy 2000 holdra rúgó gyarapodása; jelentőségében még számottevőbbek ezek a változások, hiszen egy-egy nagyobb település, város termelési struktúráját, észrevehetően módosították, s változtatták meg az adott táj arculatát, sok-sok ezer ember életpálya módosulásáról nem is beszélve. Hogyan alakult hasonló szempontok szerint a Duna—Tisza közi szőlőterületek helyzete 7955-ben? Település neve szőlőterület (kh) Kecskemét Szeged Kiskunhalas Nagykőrös Cegléd Bácsalmás Jánoshalma Kiskőrös Izsák Kecel Soltvadkert Kiskunfélegyháza Kiskund or ozsma Tiszakécske Baja Borota Hajós Tápiószele Csengőd Kiskunmajsa Örkény Dabas Kelebia Császártöltés Nagykáta Fülöpszállás Tápióbicske Vaskút 12 640 9 729 4 841 4 646 4 625 4 198 3 289 3 283 3 263 2 883 2 878 2 585 2 326 2 110 1 866 1 858 1 812 1 727 1 688 1 688 1 491 1 386 1 362 1 311 1 311 1 277 1 268 1 241 14. U.a.