Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Für Lajos: A zöldségtermesztő tanyák kialakulása

A tanyarendszerű kultúrák elterjedésének okait keresve, végül nem szabad figyelmen kívül hagynunk a szubjektívnek mondható tényezők szerepét sem. Azokra a bolgár és német eredetű, a szó mai értelmében vett kertész foglalkozású szegényebb-gazdagabb vállalkozó szellemű emberekre gondolunk, akik a múlt század közepén, második felében mind a tanyás, mind pedig a nem tanyás kertészeti termelésnek valóban az élenjárói voltak Magyarországon. Velük kapcsolatban azonban fontos utalni arra is, hogy példájuk és működésük nyomán bármilyen gazdálkodási rendszerben terjedt el a kertészeti termelés egy-egy település körül, vállalkozásuknak s az őket követők gazdálkodásának közös vonása maradt, hogy árutermelést folytattak. Ez a kertészeti termelés, jellegében-tartalmában egyaránt kizárólagosan piacra történő termelés volt. Ahogyan a Pest körüli falvakban, mint például Rákospalotán,

29 a városból kiszoruló német kertészek honosították meg és terjesztették el a kertészeti kultúrákat, ugyanúgy lettek továbbterjesztői annak éppen ők Kecskeméten is. A kertészet itt — írták a múlt század közepén - ha nem is olyan jelentékeny, „mint egynémely nagyobb város közvetlen területén látható", ám „vannak itt is az újabb korban föllépett, úgynevezett német kertészek, kik tanulmányosan értik a kertészkedést".

30 Kecskeméten éppúgy, mint Cegléden és Nagykőrösön, az ő működésük nyomán terjedt el a múlt század második felében az intenzív zöldségtermelés. Tőlük tanulták el mesterségük fogásait mindazok, kik feles zöldséges földeket vállalva, előbb a másokén, majd talpalatnyi földet vásárolva, a magukén fejlesztették tovább a kertészeti kultúrákat.

31 Ugyanilyen kertészek telepedtek le a múlt század utolsó hamradában Nagykőrösön, őket nevezte a város monográfusa „szakkertészeknek".

32 Századunk elején egyik korabeli tudósítás arról adott hírt, hogy Cegléden a kertészet elhanyagolt ágazata ugyan az agrártermelésnek, de „újabban" már ide is telepedtek bolgár kertészek, akiknek példája nyomán fellendülés várható.

33 Tudjuk, hogy bolgár kertészek indították el az öntözéses zöldségtermelést Szegeden is.

34 Ők voltak azonban a terjesztői e kultúráknak ott is, ahol azok nem tanyarendszerű kertek közt hódítottak teret. Gyulán is például nem a németek, mint hinni lehetne, hanem a bolgárok kezdték el az öntözéses termelést a múlt század 80-as éveiben. A Körösök és kanálisok mentén béreltek földet az uradalomtól, s termelési módszereiket már az első világháború előtt átvette egy-két bátrabb szellemű helybeli magyar.

35 Kezdeményezésük nyomán bontakozott ki a később országos hírűvé lett szentesi paprikatermelés is. 29. SzabóStrauch, 1927. 31.p. Boross Marietta, 1950, 45-46. p. Uo. 1974. 235-240.p. Für Lajos, 1974. 216-219.p. 30. Kubinyi- Vahot, 1854. 32.p. 31. Erdei Ferenc, 1957. 7'5.p. Boross Marietta, 1963. 204, 207.p. 32. Galgóczy Károly, 1896. 55 l.p. 33. Pest-Pilis-Solt-Kiskun, 1910. 377.p. 34. Szüts Mihály, 1914. 185.p. 35. Az első háború után Gyulán lényeges változásra került sor: a bolgárkertészek elfogynak, s helyüket és szerepüket a helybeüek veszik át. A szerepüket átvevők itt is zömmel zselléremberek, akik kisterületű földeken, gyakran mindössze 800 n.öles „kertekben" fogtak bolgár rendszerű öntözéses termelésbe. Számuk a második világháború előtt 50-60 főre tehető, s mintegy 150-200 holdon gazdálkodtak. Ám Gyulán is jelentős mértékű zöldségtermelés folyt a szántóföldeken is. Kósa László, 1967. 500-503.P.