Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcstermesztés a nagyuradalmakon a XVIII. században

Rf X 2. N° Az huszonkét egész Sessio ölly fáért a xr 51 — 18 42 3. N° Ugyan huszonkét egész Sessio Culináért váltságban 12 06 4. N° Fent említett M uraságot illető Beneficiumokért kilntzed gyümölcsösök, Pályinkafőző üstök és Száraz Malmokért 177 30 5. N° A Conscriptioban található 1380 Marhás napi Számokból 417 napokat az 2262 kézi napokból és 417 napokat a marhást, á Xr 24. a kézit á xr 12 Számlálván fel váltassanak in Fr-nis 255 12 A Kész pénz beli adózások teszen 700 30 Melly summát két ízben azaz felét in Rf 350, xr 15 Sz. György az más haszon felét pedig in Rfm 350, xr 15 Sz. Mihály napjára a Gyarmati Cassában minden fogyatkozás nélkül tartoznak be adminisztrálni".

97 Sajnos a szerződés nem tér ki arra, hogy vajon milyen jogokat élvezhetett még a mezőváros. Tarpa a Gyarmati jószághoz tartozott, 1779-ben a házzal bíró gazdák száma 266, Gyümölcsöse = Cubuli az Helységnek 73 köböl.

98 Püspöki 1755-ös feljegyzése szerint ez a leggyümölcstermőbb hely Szatmárban, lakossága nem szántással, hanem gyümölcseladással („hordással") keresi kenyerét. „Óma hoppanásnak" csúfolják őket.

99 A gyümölcsösök területének növelése a század vége felé is állandó törekvése a Károlyi családnak. Alsó-Homoro

don (Szatmár megye) a majorsági földeken gyümölcsöt telepítenek, mégpedig a nemesektől bérbevett földeken, „mellyekből termény decin lehet reménleni anverin 40 Rf \

100 Összefoglalva megállapítható, hogy a nagybirtokon a gyümölcstermesztés jelentősége — bár nem hasonlítható össze más mezőgazdasági ágazatok fontosságával - számottevő a XVIII. században és tartozéka a majorsági üzemek gazdálkodásának. A század elején, ahogy ezt a Károlyi családnál és más nagyuradalmaknál láthattuk, a gyümölcskertek elsősorban a mezővárosokhoz kapcsolódó birtokközpontokban létesültek. Az önellátáson kívül értékesítésre is termeltek, amelyhez a lehetőséget többek között a mezőváros piaca is biztosította, de az uradalmak egymás között is árusították gyümölcseiket, aszalványaikat. Pálinkájukat a falvak kocsmáinak adták el. A minél nagyobb értékesítés érdekében a gyümölcsöseik területét különböző módon növelték. Gyümölcsöst telepítettek az irtvány földekre, de az erdőknek egy-egy részét is gyümölcskertekké alakították át. A szőlők közé, inkább a szőlők végébe is gyümölcsöt ültettek. A kaszáló kertek ugyancsak nagymennyiségű gyümölcsöt adtak. A gyümölcsösök művelésénél az előző korok hagyományait követték ugyan, de a Károlyiak bizonyos mértékig fejlettebb gazdálkodást folytattak. A gyümölcskertekben 97. Kit. P. 397. 2. kötet 98. Kit. P. 397. 58. kötet 99. KárolyiL. 1911.1.110-111. 100. Kit. P. 397. 60. kötet