Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
P. Erményi Magdolna: Gyümölcstermesztés a nagyuradalmakon a XVIII. században
Ezt a vegyes kertet, tekintve hogy a várkastély védettségén kívül esett, már erősebb kerítéssel vették körül. A kapuk is újak, kulccsal zárhatók. A kert áttekintésére és a gyönyörködésre a nyugati oldalon lévő kapu fölé zsindellyel fedett részt építettek két ülőkével. Ebben a kertben az utakat fagyai és sommal vegyesen ültetett alacsony sövények szegélyezték. A gyümölcsök sorba ültetve helyezkedtek el a különböző táblákban vagy a táblák szélén ugyancsak sorba ültetve. Sövénynek a virágos és veteményes kert 16 táblájánál a tengeri szőlőt (ribiszke) és az egrest alkalmazták. Lippai is ajánlja e gyümölcsfajokat spalérnak „Egres fa is . . . Szent János szőlőczkéje is illyen, csak hogy az ágai igen gyöngék, és ha magasabban ereszti az ember, hamar meghajolnak: ha léccel meg nem gyámolittyák". 37 A gyümölcsösben sokféle gyümölcs kapott helyet: alma, körte, cseresznye, barack (őszibarack), szilva, meggy, mandula, birsalma, dió és sóskaborbolya. A felsorolásokból érezhető, hogy az alma, körte, szilva, meggy, őszibarack, cseresznye körülbelül egyforma mértékben képviselte a kert gyümölcsállományát és ezek többsége az előző kerthez hasonlóan termő gyümölcsös. Spalier helyett sűrűn ültetett meggyfák és spalier formára ültetett 6 db alma és 6 db körte fácska is található, de akadt a kert közepén szilva és meggy sövénnyel szegélyezett út is. A mandula csemeték még kiültetésre várnak, mert az egyéves csemeték, mint olvassuk, külön táblában nevelkedtek. Általában a vegyes kerten belül kapott helyet a mai értelemben vett faiskolai rész is. Sok esetben külön táblákban nevelték a vad gyümölcsöket, itt oltották be őket. E kertrészből ültették ki a két-három éves nemes gyümölcsfákat végleges helyükre. A körték között külön említésre méltó 2 db muskotály körte és 1 közönséges körte. A muskotály körte neve már Fabricius szójegyzékében is előfordul. 38 Lippai röviden így jellemzi: ,,Apró muskatal, pézmaszagú, jó édes: egy-felől sárga, más-felől szép vörös, nem tart sokáig". 39 A körte fajtatulajdonságára nincs utalás, de miután külön jelzik, feltételezhető, hogy Muskotály körténél a Lippai által leírt korai fajtáról van szó. A korai körték főleg muskotályosak és már a XVL században elterjedtek hazánkban. 40 A cseresznyét, tekintve hogy erősen növő gyümölcsfaj, nem alkalmazták sövénynek. A sorba ültetett gyümölcsfák között szerepelnek, vagy magányosan állnak, amelyek valószínűleg öreg nagy fák. Az egyiknek 11 ágát újra oltották, talán ifjítás céljából, vagy esetleg más,jobb fajtát óhajtottak nevelni ugyanazon a fán és így két fajtát kaptak egy helyről. Az őszibarack fáknak egy részét sorba ültetve említik, némelyike magányosan áll, vagy kis csoportokban a táblák szögleteiben „bástyául" alkalmazták. Külföldön, főleg Franciaországban ebben az időszakban több helyen az őszibarackot elsősorban falak mellett létesített redélyeken (támberendezéseken), úgynevezett szárnyas faalakban nevelték. A nagykárolyi kert leírásában ez nem szerepel, esetleg a „bástyául szolgáló fák" jelentenek valami ehhez hasonló termesztési technikát. 37. Lippai J. 1666. I. 20. A ribiszkét német neve után nevezte „Szent János szőló'cskéjének". 38. RapaicsR. 1940. 119. 39. Lippai J. 1667. III. 151. 40. RapaicsR. 1940. 140.
