Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcstermesztés a nagyuradalmakon a XVIII. században

ben már jelentős a megye alma és szilva termesztése. A barackot „szokás szerint" a szőlő közé ültették és ugyanígy a diót is.

4 Vas megye kerti gyümölcsösei a változatos, külföldön is kedvelt fajtáival tűntek ki. A szilva, cseresznye és a gesztenye nemesített változatai voltak a legkeresettebbek. Kőszegen különösen jó és sokféle gyümölcs termett. A megye lakossága szívesen küldözgette ajándékba a jobbnál jobb fajtákat körtéből, a Téli Kármán, a Bosc-Kobak és a Bergamot fajtákat, a birsalmákat és Boszmán almákat, de mindenekelőtt a szilvát.

5 A helytartótanács a XVIII. század közepén országos fásítási akciót indított el Magyarországon. A körlevelek, rendeletek csak a fűzfák és a gyorsan növő fák ültetését írták elő. A gyümölcsökre mindez nem vonatkozott. Éppen ezért értékes az a Szabolcs megyéből 1871-ben beküldött jelentés, amelyben gyümölcsfa adatok is szerepeltek. A jelentés, sajnos, hiányos. Sok falu kimaradt az összeírásból, ezenkívül az almát és a körtét együttesen, egy rovatban írták össze, sőt többnyire a cseresznyét és a meggyet is. A megye négy járásából a kisvárdai járás adatai hiányoznak, a bátori járásból az almák, körték összeírása hiányzik. Mindezek ellenére a jelentés irányt mutató és bizonyítéka annak, hogy a gyümölcs e korban jelentős helyet kapott Szabolcs megyében. Az adatok szerint a szilva több mint 30 000 db, a cseresznye, meggy együtt a 26 000-et is meghaladja, az alma, körte viszont alig több mint 12 000 db.

6 Schwartner Márton statisztikai munkája szerint Magyarországon található a „legtöbb európai és vadgyümölcs". Többségük különösebb ápolás nélkül, szinte magától nő és terem. A hazai gyümölcsállományt a szilva uralja. A többi gyümölcs, mint alma, körte, cseresznye és őszibarack többnyire a szőlőkben kaptak helyet.

7 A század végét jellemző gyümölcstermesztés felmérésére Vályi András nyújt jelentős segítséget. A megyékre vonatkozó általános összefoglalásaiban és az egyes helységek leírásaiból jól érzékelhető, hogy a gyümölcs milyen tájegységekben, illetve megyékben képezett jelentős táplálékot, illetve pénzforrási lehetőséget a lakosság életében. Gömör vármegye „kertjei és gyümölcsösei gazdagok". Krassó vármegyében a „sok lakosok nem annyira a szántásból, vetésből, mint sem a szilva pályinka főzésből 's barmok tartásából veszik hasznokat és élelmeket", Mosón vármegye „gyümöltse is néha elég terem és kedves ízű". Nyitra vármegye gyümölcsei „kedvesek, nevezetesek". Pozsony vármegyében: „Gyümöltsis sok terem e szép vármegyében; úgy hogy noha szoros értelemben a' Tsalóközt nevezték a régiek Arany Kertnek; de e' szép nevezetet az egész vármegye még inkább megérdemelhetné". Szabolcs kertjei és helyei gyümölccsel „eléggé bővelkednek", Szatmár vármegye gyümölcstermését külön kiemelni, „ahol a lakosságnak igen nagy hasznot hozott a gyümölcs".

8 Ezeken kívül említésre méltók Bács, Arad, Zala, Sopron, Vas és Baranya megye gyümölcsösei is. Sajnos, összeírásában nem választja külön az uradalmi és a paraszti gyümölcstermesztést. A helységek leírásánál általában gyümöcskertekről tudósít és ezekből nem derül ki, hogy vajon a háztáji gazdálkodásnak egy részét képezték-e, vagy a helység határában külön kialakított gyümölcskertekrők van-e szó. Több esetben 4. BélM. (Pest megye) 1977. 27. 5. BélM. (Vas megye) 1976. 117. 6. HársfalviP. 1961. 85-93. 7. Schwartner M. 1798.200. 8. Vályi A. 1799. 55., 451., 635., 696., 124., 296., 321.