Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcstermesztés a nagyuradalmakon a XVIII. században

GYÜMÖLCSTERMESZTÉS A NAGYURADALMAKON A XVIII. SZÁZADBAN * P. ERMÉNYI MAGDOLNA Magyarországon a XVIII. században — a különböző forrásanyagok tanúsága szerint sokfelé találhatók kisebb-nagyobb gyümölcsösök. Kialakulásuk lehetőségeit meghatározták a természeti adottságok, a történelmi előzmények és a kor társadalmi és gazdasági viszonyai. Hazánkban ebben a korszakban elsősorban az ártéri területekre esett gyümölcskultúránk zöme. A Duna-Tisza köze száraz, homokos, napfényben gazdag tája is kedvezett a gyümölcstermesztés lassú kibontakozásának. Az ország nyugati részén, mint pl. Zala, Vas, Sopron és Pozsony megyében, de különösen az északkeleti részeken és Erdélyben fordultak elő még jelentős számú gyümölcsösök. A század első felének mezőgazdaságáról Bél Mátyásnak az országról szóló, megyei bontású (részben nyomtatott, nagyobbrészt kéziratos) munkája ad jellemző képet. Nagy jelentőségű és nagy terjedelmű művéből (,,Notitia Hungáriáé novae historico geographica") öt megyéről készült eddig magyar nyelvű fordítás. Bihar megyében, megállapítása szerint, nincsen olyan gyümölcs, amelyik ennek a vidéknek a földjét ne szeretné. Legtöbb az alma, de bővelkedik a szilva is, sőt a kajszi és az őszibarack sem ritka. A legtöbb alma a belényesi járásban terem, ahol a legkedveltebb fajta a Búza alma és a Kormos alma. Gesztenyefa ritkán fordul elő. Az almából és a szilvából aszalványokat készítenek. Úgy véli, hogy egykor több volt a gyümölcsfák száma és jobban művelték azokat. Erre az erdőkben a régi falvak romjai között talált kivénült gyümölcsfák hívták fel a figyelmét.

1 Vályi András is az alma legbővebben termő helyeként a belényesi szőlők gyümölcsöseit említi.

2 Heves megye egykor buján termő földje a háborús időkben elvadult, kietlen, sivár területté vált. Vad gyümölcs is kevés akadt és azok többségén alig termett gyümölcs. Az ültetett gyümölcsfák száma is elenyésző, de azok legalább bő termést adtak. Általában a sík területeken a gyümölcs igen ritkán fordult elő, míg a Mátra hegység lábánál annál gyakoribbak a gyümölcskertek.

3 Pest megyében is - mint az előző megyékben - a törökök uralmát megelőző időkben részint a városokban és falvakban, részint a Duna menti szigeteken virágzott a gyümölcstermesztés. Ezek hírmondói elsősorban a szigeteken megközelíthetetlen bozóterdővel körülvéve maradtak fenn. A legtöbb gyümölcs Visegrád vidékén termett. Az 1730-as évekEz a dolgozat első része egy nagyobb, átfogó, a nagyuradalmak gyümölcstermesztését összegező tanulmánynak. E munka elsősorban a Károlyi-család felső-tiszaháti birtokain folytatott gyümölcstermesztését foglalja össze. 1. BélM. (Bihar megye) 1980.60. 2. Vályi A. 1796.11. 207. 3. BélM. (Heves megye) 1968. 16-17.