Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
P. Hartyányi Borbála: Kora Árpád-korból származó búza a Hont-i ispánsági várból
A búzafajok %-os megoszlása V.-X. századig (Lange, E. adatai alapján, p. 82.) Lelőhelyek száma: NSZK 13 Csehszlovákia Lengyelország Közép-Európa 15 28 62 Triticum aestivum L. Triticum dicoccon Schrank. Triticum monococcum L. Triticum spelta L. 13,3% 6,7% 3,3% 26,8% 2,5% 2,5% 17,4% 2,3% 2,3% 19,5% 3 % 0,6% 1,8% Bár az eddigi irodalmi források a honfoglaló magyarság táplálkozásában a gabonafélék közül nagy szerepet tulajdonítanak a köles és az árpa szemtermésének, a régészeti ásatásoknál ebből az időszakból mégis igen kevés erre utaló növényi maradvány került felszínre 1 . 1 Mindkét növényfaj termésmaradványa a régészeti ásatásoknál gyakoribb volt a honfoglalást megelőző időszakokban és az azt követő későbbi évszázadokban. A honti ismpánsági vár területén — hasonlóan a korábbi növényi lelőhelyekhez — a búza szemtermésén kívül nem volt más növényi maradvány (kalász, kalászka), amely lehetővé tette volna a növény közelebbi meghatározását. így itt sem tudhattuk meg, hogy mekkora volt a kalász hossza, milyen a tömöttsége, és mennyi a kalászkák száma. De a gabonaszemek között nem találtunk pelyvát sem, amelynek formája morfológiai bélyegként a faj meghatározásánál jöhetett volna számításba. 11. A hazai növénytermesztés történetének kutatói korábbi forrásanyagra támaszkodva nagy szerepet tulajdonítanak a köles és az árpa szemtermésének, a honfoglalás és a kora Árpádkorban, - de a régészeti ásatások alapján a neolitikumtól élő népesség táplálkozásában. Rapaics R. (1934. 96.) ,,A kenyér és a táplálékot szolgáltató növényeink története" c. munkájában így ír erről ,,Az Ó- és a középkorban Magyarország területén nagy szerepet játszott a köles. Priskos rhetort, mikor követségben járt Attila udvarában, a barbárok a falvakban kölessel vendégelték meg." Gál L. (1978. 59.) „A magyar növénytermesztés múltja" c. kitűnő forrásfeltáró munkájában - figyelembe véve a növény rövid tenyészidejét, a termesztési feltételekkel szembeni igénytelenségét, az érett szemtermés aratásának és cséplésének egyszerűségét - ugyancsak a kölest tekinti a X.—XII.-ik században, a nyomásos gazdálkodás kialakulása előtt - előbb az egyetlen, később a legfontosabb gabonafélének. Ezeknek és más szerzők hasonló feltételezéseinek azonban némüeg ellentmond az ásatásoknál eddig felszínre került növényi maradványoknak faji összetétele. A különböző korokból származó, feldolgozott leletekben az árpa, (a csupasz és a toklászos egyaránt) valóban együtt jelent meg a neoütikumban a pelyvás búzafajokkal (alakorral, tönkével) és a későbbi korszakokban is gyakori volt előfordulásuk. A kölesről azonban ez ideig legkorábbi adatunk Deininger Imre feldolgozásából a tószegi bronzkori lakótelepről van. A növény termésmaradványai ezen kívül a fiatalabb korú Lengyel-i és Aggtelek-i feltárásból kerültek elő, közülük Lengyelről nagyobb mennyiségben, a többi növénytől elkülönítve. Ezt követően a római kori Leányfalu-i feltárásnál találtak kölest ugyancsak nagyobb mennyiségben, egyéb gabonaféle nélkül. Ebből a korszakból még a Budapest, II. Körte u. 29. sz. alatt a III.-ik századból feltárt épület romjai közül egy kemence két sütőlapján voltak kölesszemek, míg a Sopron, Beloiannisz tér 6. számú
