Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Csöppüs István: A juhállomány alakulása Magyarországon az 1938-1944. években

tott terményből vagy termékből (III. csoport) kellett a közellátás rendelkezésére bocsátani. Ha a termelő a beszolgáltatási kötelezettségnek eleget tett, ez esetben a fölös termésmennyiségével szabadon rendelkezhetett. A juh és termékeiből történő beszolgáltatás a III. csoportba tartozott, mégpedig az alábbi búzaegység pontszámnak megfelelően: vágójuh 1 kg 2,5 pont bárány 1 db 30,0 pont juhgomolya 1 kg 7,0 pont merinó gyapjú 1 kg 15,0 pont keresztezett és cigája gyapjú 1 kg 14,0 pont racka gyapjú 1 kg 12,0 pont juhbőr, nyers zöldsúlyban 1 kg 7,0 pont báránybőr, nyers zöldsúlyban 1 kg 5,0 pont A kormányzat azonban a gyapjúbeszolgáltatás terén - a mind több gyapjúmennyiség megszerzése érdekében - bizonyos megszorításokkal élt.

38 Előírta — az előző évekhez hasonlóan —, hogy a termelők kötelesek a merinó és a merinóval keresztezett fajták gyapjúját teljes egészében, míg a racka és a cigája fajtákból csak korlátozott mennyiséget a felvásárlóknak átadni. A juhtenyésztők tehát az utóbbi fajtákból elégíthették ki a saját és az alkalmazottaik szükségletét, de azt sem korlátlanul. Ugyanis a racka birka után 1 kg, bárányonként 0,20 kg, a cigája fajtájúak esetében Kárpátalján és az egyes erdélyi megyékben ugyanannyit, az ország más területein pedig ennek kétszeresét kellett beszolgáltatni, amely mennyiség azonban beszámított az általános termény beadási kötelezettségbe. A földművelésügyi kormányzat a mind több gyapjú megszerzése érdekében bizonyos kedvezményeket adott a juhtenyésztő gazdaságoknak. Gyapjúszövet juttatásban részesítette azokat a termelőket, akik az előírtakon felül még további gyapjúmennyiséget szolgáltattak be. Kedvezményt azonban csak azok kaptak, akik legalább 20 kg gyapjút ajánlottak fel megvételre, de csak abban az esetben, ha merinó vagy merinó jellegű gyapjúból ugyanannyit, a cigája vagy a cigája jellegű, valamint a racka és a racka jellegű gyapjúból 50%-kal többet adtak át a hatóságnak, mint az előző évben. Ez esetben, ha az említett feltételeknek a juhtenyésztők eleget tettek és a beszolgáltatott összgyapjú mennyiség 20—25 kg között volt, 3 méter, s minden további 25 kg gyapjú után 1 — 1 méter gyapjúszövetet vásárolhattak hatósági áron. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a szövetjuttatás távolról sem kárpótolta a juhtartó gazdaságokat a gyapjú alacsony termelői áráért. 3. Az egyes országrészek juhtenyésztése alakulásának jellemzői A különböző országrészek részesedése az összjuhállományból igen sajátosan alakult (8. számú táblázat).

39 Az 1941. évi Magyarország juhállományának nagyobbik fele, 54% — szemben a többi állatféleségekkel — nem az 1920. évi országterületre, hanem az átke38. 108 800/1943. KM., 106 600/1944. KM. sz. r. 39. A magyar állattenyésztés alakulása . . .