Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Csöppüs István: A juhállomány alakulása Magyarországon az 1938-1944. években

1941. évi Magyarországon 84%-ra emelkedett. Különösen szembetűnő — a két szélső értéket tekintve — a felnőtt anyaállatok hányadának növekedése (41,6% és 71,3%). Érdemes azonban megemlíteni, hogy a gyapjú nem megfelelő értékesítési ára miatt a növendék anyaállatok összállományon belüli aránya 1942-től csökkenő tendenciát jelzett. 2. sz. táblázat A juhállomány kor- és ivarcsoportok szerinti megoszlása a mindenkori Magyarország területén Anyajuhból Összesből Év növendék felnőtt összes növendék felnőtt összes az összállomány százalékában 1935 17,6 41,6 59,2 51,1 48,9 100,0 1938 14,9 59,3 74,2 26,9 73,1 100,0 1939 14,1 59,1 73,2 26,5 73,5 100,0 1940 12,4 64,4 76,8 22,7 77,3 100,0 1941 9,8 74,9 84,7 16,7 83,3 100,0 1942* 16,4 64,5 80,9 26,2 73,8 100,0 1943 12,6 71,7 84,3 20,0 80,0 100,0 1944 12,7 71,3 84,0 20,0 80,0 100,0 * Vo.: a jegyzet 7. sz. pontjával c) A juhállomány fajta szerinti megoszlásának és minőségi fejlődésének alakulása A juhállomány fajta szerinti összetétel alakulása és ezzel a gyapjútermelés minőségi szerkezete a vizsgált időszak alatt a mindenkori országterületen gyökeresen megváltozott. Legkifejezőbben érzékelteti ezt az, hogy 1935-1944 között a hosszúfürtös juhállomány részesedése 23,2%-ról 43,8%-ra emelkedett, míg a rövidgyapjasé 76,8%-ról 56,2%-ra esett vissza (3. számú táblázat).

8 Az arányok ilyen alapvető eltolódását Kárpátalja, de főleg 8. Ua. Itt szeretném megemh'teni, hogy a királyi román kormány 1926-ban hozott törvénye értelmében Erdély területét állattenyésztési kerületekre osztotta fel, amelyeken belül a fajták szerint is megjelölte a tenyésztési körzeteket. Általában Erdély egész területén a havasi racka változatát, az ún. kevertgyapjas-oláh juhfajtát tenyésztették. Kivételt képeztek: Maros-Torda, Háromszék és részben Udvarhely vármegyék, mert ezeken a területeken a fekete fejű cigája fajtákat tartották. Szatmár vármegye nyugati síkságán az Avasig, Szilágy és Bihar megye nyugati részein viszont a fésűs merinót tenyésztették. Erdély juhállománya minőségi szempontból igen sok kívánnivalót hagyott maga után, mivel a gyapjútermelés gyenge minőségű, szála tincses, durva és törékeny s általában C/D és E osztályba tartozott. Ez a beltenyésztés következménye volt. Alacsony a juhállomány gyapjúhozama is, mert a nyírósúly 1,5 kg - 1,8 kg-os átlag között mozgott. A tejtermelés fokozása, növelése érdekében a román kormány semmit sem tett. A FM Erdélyi Kirendeltsége és az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület a juhiétszám emelése, a legelők hozamának növelése mellett azt tekintette egyik fő feladatának, hogy az állomány minőségét számottevő mértékben javítsa, s a cigája fajtájú juh tenyésztését és tartását elősegítse (EMGE 1941. 1942. és 1943. évi jelentései).