Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Balassa Iván: A munkaeszközök kutatásának ikonográfiái forrásai

A taligás ágyeke, a baloldalon haladó hosszú ostoros (pálcás) vezetővel megfelel mindannak, amit innen a későbbi korból ismerünk, éppenúgy mint az is kivehető, hogy a földdarab két szélén kezdték a szántást, vagyis szétszántanak. A kapa hegyes formája e vidéken később is általánosnak mondható. Tehát a művész akár helybeli, környékbeli vagy messze vidékről származott is, a helyi sajátságokat igyekezett megörökíteni. 3. Szántás négy ökörrel a 19. század elején. Gyula, görögkatolikus templom A templomok az újkorban is sok olyan jelenetet ábrázoltak, melyeket a munkaeszközkutatás jól felhasználhat. 1785-ből való az a szántójelenet, melyet a Körmösről (Kozuhovce Csehszlovákia) származó és a kassai Keletszlovák Múzeum udvarán felállított templom festése őrzött meg számunkra. Az eke formája, a kép jobb sarkában meghúzódó ekeló és láthatóan négyszögletű borona egyaránt megfelel annak, mit a későbbi forrásokból e tájról ismerünk. De nemcsak a képek, freskók, hanem sok esetben a templomi zászlók is megőriztek egy-egy számunkra értékes jelenetet. A 19. század elején — részben felsőbb szorgalmazásra — egyes helyeken a földművesek is céhekbe tömörültek és ennek megfelelően zászlókat is készítettek. A gyulai görög katolikus templomban őrzött zászló egy négyökörrel végzett szántást mutat be a 19. sz. elejéről. Az eke, a taliga, az ökrök járma és miden más felszerelés tökéletesen megfelel annak, amit a Magyar Alföld középső-déli részéről ismerünk. Csak éppen a szántó és az ostoros ünnepi ruhája gondolkoztat meg bennünket. Feltételezhetjük, hogy ez valami ünnepi esetleg kultikus szántást ábrázolhat, de hogy pontosan mit, azt a jövendő kutatásnak kell majd kiderítenie.