Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Csoma Zsigmond: Borászati munkaeszközváltás Somlón

is említ különböző vegyszereket a hordó bekenésére, hogy : ,,semmi szeszt se párologtathasson el". A XIX. század első felében a már Schams F. által is említett eljárás, talán egy korábbi borkezelési eljárás újkori, leegyszerűsödött más tartalmat kapott maradványa, emléke.

68 Az akonadugó és csapszeg köré gyékénydarabot tekertek, amelyet már a múlt század végi szakirodalom is rongy helyett ajánlott.

69 A boroshordók kimosására, megdöntésére a hordóemelő fát használták a parasztpincékben. A fogazott fadarab kiugró foghegyeire támasztották a megdöntött hordót, így abból a mosás leve könnyen kifolyhatott. A nagyobb, urasági présházakban vasból készült hordóemelő srófot használtak. Csavarmenet áttételével lehetett emelni a hordót a kívánt magasságba. A nagyobb hordókat is viszonylag könnyen meg lehetett emelni vele. Munkámban a legkisebb területű magyar szőlőtermesztő vidék, a Somlói borvidék borászati munkaeszközváltását vizsgáltam. A nyugat-európai XVIII. századi korszerűbb szőlőtermesztés és borászat eszközanyaga Magyarországon döntően a XIX. század második felében jelenik meg és hódít tért. Általánossá ezek az eszközök csak a XX. században váltak Somlón. Somlón a nemesi, urasági szőlők extraneus birtokosai kezdeményezőek voltak az eszközváltásban. így ők használtak először kést a szüretnél a XIX. század közepén és bogyózóollót a szép fürtök tisztítására. Urasági szőlőkben jelenik meg a puttony is a XVIII. század végén, ami felváltott lassan egy archaikus eszközkapcsolatot, a csöbröt és a muszkolót. A paraszti szőlőkben ez a két utóbbi eszköz használatban a XX. század közepéig megmaradt. A szőlő feldolgozásának eszköztársulással két elkülöníthető vonala alakult ki a XVIII—XX. század közötti időszakban. Az urasági, nagyobb szőlőkben a puttonyos szüret utáni zúzógép, majd zúzó-bogyózó gép és végül a gyári vasprés volt a feldolgozás iránya. A paraszti présházakban maradt fenn az az archaikus munkarend és eszközsor, amelyben a csöbör, majd a muszkolás (taposás) és faprésen kipréselés révén nyerték a mustot. Ez utóbbi úgy tűnik a középkori feldolgozás, mustnyerés technológiai sora volt a Dunántúl középső területein, a Balaton mentén és Somlón. A borkezelés apró eszközei nagy számukban és fejlettségükben a fejlődő bor-biokémia ismereteinek jelzői. Az eszközhasználat előtt a racionális gondolkodást tükrözi a paraszti gyakorlatban fennmaradt mustminőség vizsgálata is. A kénezés, a zárt erjedés és a zárt fejtés eszközkészletének alkalmazása viszonylag késői, az uradalmi szőlőkben a XIX. század közepe, parasztpincékben pedig még a XX. század elején sem általános használatuk. Borászati eszközök közül az egyedüli legjelentősebb a hordó. A XVIII. században még az urasági présházak hordóinak többsége is faabroncsos, a XIX. század végére azonban már alig találni ilyet. Paraszti présházakban még a XX. század elején is használatban voltak faabroncsos hordók. 68. Tersánczky J. 1869. 397Schams F. 1837. 57. A disznóbőrrel való bekenéskor, zsidó borkereskedők kóserbornak szánt vételeit kockáztatták. 69. Csanády G. - Plosz P. 1885. 207.