Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Csoma Zsigmond: Borászati munkaeszközváltás Somlón

13. Mustszűrőkosár gumicsöves fejtésre, h: 65 cm, sz: 24 cm A must és borkezelés eszközei A borászati technológia fejlődésével a megjelenő kisebb munkaeszközök és azok alakulása itt a legszembetűnőbb. Ezek az általában nem nagy tárgyak, a must, majd a kierjedt bor értékének megőrzésében igen fontosak. Tudatos alkalmazásuk a borkémia ismereteinek bővülésével terjedt el. Ezen a téren is, Nyugat-Európához képest, majd egy évszázados ütemhátránya volt a magyar borászatnak. Az erjedésre különösebb gondot nem fordítottak. Csak a must erjedésekor széjjelvetett hordók, vagy az ecetesedő, penészedő borok jelezték a túlzott zárt erjesztést, vagy annak hiányát. A paraszti gyakorlatban hamar rájött, hogy annyi erjedési tért kell hagyni, hogy a hordó akonán mutatóujjal benyúlva csak az ujj hegye érjen a mustba. Abban az esetben, ha az erjedés gyorsan, hevesen ment végbe és mustkifutás veszélye fenyegetett, apró kő, kavicsdarabokat dobáltak az akonanyíláson a hordóba. Ezzel felszaggatták a széndioxid feszítő erejétől a gáz felett levő zavaros habréteget. így a gáz szabadon elillanhatott, s nem forrt ki, nem futott ki a must a hordóból. Az akonanyüást esetleg a levélnyelével felfelé fordított szőlőlevéllel takarták le, nehogy beleessen valami. A musterjedésnek ez a primitív foka a paraszti szőlőkben maradt fenn legtovább. A fából,