Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)
Veress Éva: Számítógépes agrártörténeti archívum
val — a számítógép sornyomtatóján (ez a gazdaságosabb) állíthatók elő, valamint a településállomány topografikus nyilvántartására (az adatfelvétellel előálló finomabb négyzethálóban vagy a sornyomtató durvább raszterében). Az utóbbi funkció két szempontból jelentős számunkra: egyrészt a települések névtől és közigazgatási beosztástól független standard azonosítója így adható meg, másrészt lehetővé válik a topográfiai visszakereső rendszer kiépítése. Előbbi az egyetlen objektív módja a változékony állapotú településhelyek nyilvántartásának; ^ez a nyilvántartási adat hosszú távon érvényes földrajzi információ, szemben a közigazgatási beosztással, mely sűrűn módosul. Utóbbinak metodikai haszna és gazdaságossága nagyon is belátható: egyszerűbb és olcsóbb a közigazgatási határok eltolódását vagy természetföldrajzi körzetek, egyéb tetszőleges körzeti beosztások határvonalait munkatérképünk kiegészítő információjaként rögzíteni és tárolni, mint a besorolásokat településenként kódolni; elterjedésvizsgálatoknál nem csak a kutatói munkaidő, hanem a kinyomtatásra kerülő anyag (beleértve a haszontalan papírmennyiség arányát) is kiszámíthatóan csökken. A digitalizálásra előkészített lapok korrektúrapéldányai hagyományos úton készülnek és a munkatérkép számítógépes megvalósításáig hagyományos vaktérképként használhatók. Az atlaszlapok előkészítésének készültségi szintje: az alaptérkép 12 szelvénye összesen 188 lapra van bontva. Ebből digitalizálásra kész 56, befejezetlen 57, együtt 113 lap. Nem került még munkába 75 lap. A digitalizálási feladat elvi részének kidolgozása után a gyakorlati kipróbálásra már nem került sor. Teszt hiányában befejezetlenül maradt az adatok sornyomtatóra való transzformálásának megoldása. Elkészült és a Fejér, Pest, Tolna megye járási térképéből vett próbaanyagon tanulmányi példányt eredményezett Cseh László térképnyomtató programja, mely egy minőségÜeg új redukciós (léptékváltoztatáson alapuló) eljárást is tartalmaz. 3 Ennek hasznosítása mellett a Magyarországon kidolgozott COMAPO-rendszer adaptálása volt tervezve a munkatérkép üzemeltetéséhez. 1.2. Helynévmutató, helynévnyilvántartás Az Agrártörténeti Atlasz és a belőle kifejlesztett munkatérkép névállománya az 1884. évi közigazgatási térképével azonos. Ezt egyeztetve az 1882. évi helységnévtárral, adva van a feudális korra még közvetlenül visszautaló, de a későbbi adatokkal már jól összekapcsolható bázisállomány. Történeti helyét tekintve arra a nagyonis heterogén összetételű településállományra vonatkozik, mely valamilyen formában túlélte a feudalizmust, de még csak küszöbére jutott a polgári fejlődéssel bekövetkező újabb szerkezeti robbanásnak, melyben egyelőre bizonytalan jövőnek nézett elébe. Éppúgy a két korszak folyamatainak metszőpontjába esik, mint többi forrásunk adatanyaga. Hipotézisünk szerint egy ilyen rövid átmeneti időszak — a metszés pillanata — adja a történeti névtár esetében is az alkalmas kiindulást. Kérdés, nem erőltetett alkalmazása-e ez az általánosabb történeti szempontnak egy helynévnyilvántartás esetében, ahol sok 3. Agrártörténeti munkatérkép programrendszerének specifikációja. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára, IV. 349.
