Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Varga Júlia: Magyarország állattenyésztése az 1873. évi bécsi világkiállításon

A tisztavérű húsjuh nem, a tőle származó félvér állatok pedig csak szórványosan voltak képviselve. Egy kivétellel (Coburg herceg, Vacs) hiányoztak a rambouület juhok is. Tisztavérű rackákat, valamint keresztezetteket Erdélyből küldtek a kiállításra. Az ország más részéből csak egy kiállítónk szerepelt rackával, de nem a siki rackával. Tisztavérű rackákat és fekete gyapjas juhokat Bánffy Dániel báró, hegyi rackákat Jósika Lajos báró, cigája és racka keresztezéséből származó állatokat Coburg Gotha herceg Szunyáról állított ki. Lincoln, valamint cigája és racka keresztezésekből származó juhok szép számmal voltak Paget János, Tisza László, Zeyk József, továbbá Bánffy báró, valamint Mikó Imre gróf kiállításában, azokat különösen az orosz látogatók méltatták nagy figyelemre. Hazánkfiai nem érdeklődtek annyira e keresztezési kísérlet iránt. A kísérlet minden támogatás nélkül, a kísérletezők áldozatkészségével létesült, kik ezáltal megvetették a húsjuhok tenyésztésének alapját. Sőt többet tettek: ráirányították a hazai tenyésztők figyelmét a rackára és cigájára, amely juhoknak a Kárpátok állattenyésztésében jutott fontos szerep. A Magyarországról kiállított juhoknak négyötödét a merinó fajta tette ki. A katalógusban a hazánkból kiállított juhoknak három fajtaelnevezésével találkozunk: elektorallal, negrettivel éselektoral-negrettivel. Azt a jelleget, amely akár az elektorált, akár a negrettit élesen felismertette volna, nemigen találhattunk a kiállításban, ahol többen olyan nemes merinót állítottak elénk, amely mindkét irány jó oldalait egyesítette. Ennek adott helyes kifejezést az „elektorai-negretti" elnevezés. Volt olyan tenyésztő is, aki ezt az elnevezést nem a maga helyén használta és egy különben jó mestiz (félvér) nyájat nevezett elektorai-negrettinek. Elektorai néven Bischitz Salamon Majsáról állított ki nyolc darab egyéves állatot. Mint hozzájuk némikép hasonlókat a kapuváriakat is említhetjük. Feltűntek a Brunswick Géza gróf által kiállított — Thalból származó — példányok is. A negrettinek nevezettek között első helyen állt Hunyady Imre gróf tarányi juhászata. A szép bundaalakulás, elégséges benőttség, gyönyörű tetőzés, nemes alak, a gyapjú finomsága jeUemezte a Hunyady-féle juhászatot. A szép vüágos és olajos minőségű gyapjúzsírt azonban a német juliászok kissé soknak találták. Sina Simon báró juhai sokban emlékeztették a szemlélőt a Kuchelna-féle juhászaira. A kiállítottak között volt néhány valóban szép példány. Coburg Gotha herceg kiállításában szembetűnt tisztikarának szorgalma. Szépen voltak képviselve a mestiz-negretti nyájak, hazánk minden vidékéről szerepeltek üyen jellegűek. Ennek a tenyésziránynak leginkább a tiszántúli viszonyok kedveztek. Erről a tájegységről szerepelt a legtöbb kiállító, ezek közül Almássy Pál juhászata szép állatokat állított ki, egyöntetűségük azonban nem volt nagynak mondható, özvegy Geist Gáspárné csákói juhászatából jól benőtt egyedeket küldtek. Az anyák nagyságának aránya ellenben nem vágott egészen a kosokéhoz. A hízott ürük szépek voltak. Fehér Lajos tiszaszajoli juhászata szép példányokat mutatott be, bár a kiállítás idején ez a juhászat már hanyatlásnak indult. Hibázott a fajtajelleg,és a gyapjú mennyisége is csökkent. A tulajdonos halála után (1875 tavaszán) ezt a nyájat el is árverezték. Skublics Gáspár zalaszentmihályi nyájából nyolc egyedet állítottak ki. Sobri nevű kosa már az 1866. évi gazdasági kiállításon is szerepelt Bécsben. A kiállított kosok mélyek, de rövidek voltak, a dekoráció nem hiányzott, a benőttségről viszont ezt nem mond-