Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Varga Júlia: Magyarország állattenyésztése az 1873. évi bécsi világkiállításon

tak és megbetegedési hajlamuk nagyobb volt emezekénél. Keresettségük néhány év alatt rohamosan csökkent. 1873-ban hazánkban már csak egyes uradalmakban és a városok közvetlen szomszédságában voltak találhatók. Híres tenyészete volt belőlük Lőrincen Csery Lajosnak, aki kitűnő tartást, takarmányozást, gondozást biztosított állatainak. A schwyzi marha divatos volt a múlt század közepén. Európa minden országában megkísérelték a tenyésztését, de Csehország kivételével — és ott sem tisztavérben tenyésztve — nem mindenütt felelt meg a várakozásnak. Így tenyésztésével sok helyen csakhamar felhagytak. Hazánkból Berchthold gróf állított ki belőlük, marháit azonban inkább graubündeninek, mint schwyzinak tartották a szakértők. A Kauffner J. által kiállított hízott ökrök sem voltak schwyziek a szakértők véleménye szerint. Az allgaui fajtából Óváron volt kiváló tenyészetünk. Albrecht főherceg a tisztavérű tenyészegyedeket a marhakereskedők kikapcsolásával közvetlenül Allgauból vásárolta. A magyar tenyésztők szívesen vásároltak Óvárról, mert az allgauiak itt megtartották fajtájuk jellegét és jó termelési képességét, de testesebbekké váltak. Albrecht főherceg óvári tenyészete a világ legnagyobb akkori allgaui tenyészetét képviselte a bécsi kiállításon. Coburg Gotha hercegnek allgaui néven kiállított egérszürke marhái viszont a szakértők szerint nem voltak allgauiak, hanem valamely közép^iémetországi tájfajtától vették eredetüket. A murbodeni fajta marhából szépek voltak Vetter gróf bikája, három tehene és a Szent Flórián apátság hízott ökrei. Berni marhákat szintén csak nagybirtokosok állítottak ki. Azokból Larisch-Mönnich gróf, Lichtenstein, valamint Schwarzenberg herceg és mások vittek szép példányokat közszemlére. A Sasvárról kiállított szimentáliak fejési átlaga meghaladta a 3290 litert. A pinzgaui marhák közül kitűnt Schwarzenberg herceg tenyészete, továbbá Berger Simon bikája. A morva tájfajtából az erdélyi havasok termékét Bethlen Sándor gróf mutatta be magyar részről a kiállításon. A podoliai fajtacsoportba tartozó busa marhákból Romaszkan Jakab báró 12 állattal szerepelt a kiállításon. Olyan jó minőségű állatokat állított ki, hogy akik csak a közönséges moldvai marhát ismerték, meglepődtek, ökrei igában kitűnőek voltak s a hízékonyságot is sikerült fokoznia, de nem tudta a fajta tejelőképességét olyan szintre emelni, hogy akár a gyengébben tejelő hegyi marhák teljesítményével is kiállhassa a versenyt. A magyar erdélyi marhából, amely mint kitűnő igavonó hasznosult a mezőgazdaságban és a szeszgyáraknak hizlalni való anyagot szolgáltatott, a mezőhegyesi ménesuradalom Körmösdről és Sarkadról két bikát és 10 gyönyörű tehenet mutatott be. A hercegprímás két remek bikát és ökröket küldött e fajtából a bécsi világkiállításra, Csekonics János gróf Zsombolyáról egy bikát és egy nagyon szép tehenet állított ki. Keszthely viszont nem vett részt a kiállításon, amit a szakértők nagyon sajnáltak. Ez a négy gulya volt hazánkban akkoriban a magyar erdélyi fajta legfontosabb beszerzési forrása. Aki a Forster János által kezelt kitűnő prímási gulyából, Mezőhegyesről vagy Zsombolyáról vett marhát, az nem bánta meg a vásárlást. Ezek a gulyák sokat használtak szarvasmarha-tenyésztésünknek. Javító hatásuk leginkább a gulyák tenyészvidékén tűnt szembe. Meg kell emlékeznünk a kapuvári gulyáról is, amelynek nemcsak tehenei voltak tetszetősek, hanem pásztorai is, mégis legszebbnek tartotta a közönség az ott látható csinos menyecskéket.