Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Vajkai Zsófia: Malomtípusok és a molnár mesterség a XIX. századi Magyarországon. I.

malom volt a neve .. . Ezek a malmok azonban csak parasztra őröltek, azaz a korpát benne hagyták az őrleményben. Ezért a monoriak a rétesnek való lisztet a soroksári vízimalomban őrlették meg. Általában a nagygazdák és summások, ha tehették, elmentek Soroksárra. A helyi malmokban pedig a vékások (zsellérség) jártak. Vékásnak nemcsak a zsellért hívták, hanem mindazt, aki pillanatnyilag nem tudott, vagy nem akart többet őrletni egy véka szemnél. Pl. ha a nagygazda valamilyen munkatorlódás, rossz időjárás következtében nem mehetett el Soroksárra, s a lisztből kifogyván, egy véka maggal elszal aj tátott a szélmalomba vagy a szárazmalomba. Ezenkívül itt őrlette mindenki a kukoricát, árpát és itt hántolta a kölest."

49 Máshol is, mikor a szárazmalomba már nem vittek annyi gabonát, továbbra is üzemben maradtak mint daráló, szecskavágó, köleshántoló, olajütő és heregubó-fejtő üzemek. Nagy Gyula írja a szarvasi Tomka féle szárazmalomról: „a malom a rizstermelés meghonosodásáig (mint köleshántoló üzem, V. Zs.) nagy forgalmat bonyolított le. A szezonban sokszor éjjel-nappal ment. Tulajdonosa egy életen keresztül a malommal 41 kishold szántót s 2 kishold legelőt szerzett."

50 A halasi szárazmalmok - úgy mint a szegedi tiszamalmok - paprikaőrlésre kezdtek berendezkedni a múlt század 80-as éveitől kezdve a gőzmalmok versenye miatt. „Nagy átalakítás nem kellett ehhez a malomban. A malomsátor mellé egy szoba-konyha nagyságú fabódét emeltek. Abban vaskályha melegénél szárogatták a paprikát. A tűzrevalót a parasztok hozták .. . 5—6 gazda paprikáját is szárították egyszerre a bódéban, 1—2 hétig . . . Mikor már jól törött, a molnár leszedegette a fűzérről, s minden gazdáét külön-külön egy dézsában furkóval megtörte, s azután öntötte fel a garatba. A búzáskövön ment le, mert ott volt a szita. Ugyanúgy a lisztládába folyt mint a liszt. Az őrlés után vette ki a molnár az 1/10-nyi vámot."

51 A szárazmalmok gazdasági szerepkörükön túl a falu társadalmi életében is fontosak voltak. Korábban a „malom alatt" közigazgatási tevékenység is folyt. Pl. Kecskemét város tanácsa 1801-ben elrendelte, hogy a tizedek gyűlései ne zárt helyen, hanem továbbra is a régi szokás szerint a malom alatt tartassanak. A malomban mindig sok ember várakozott. így lehetőség nyílt arra, hogy megbeszéljenek az egész közösséget érintő ügyeket, a jobb beszerzési, ületve értékesítési lehetőségről tájékozódhattak. Pl. hogy hova menjenek fuvarba, vagy sóért.

52 Ezért „a barátságért" ragaszkodtak a férfiak a szárazmalomba való járáshoz akkor is, mikor az asszonyok a szebb lisztért már inkább a gőzmalomba mentek volna. Nemcsak munkaidőben, hanem ünnepnapokon is sokan gyűltek a malom alá, „a malomkerék ... a kártyázóknak, beszélgetőknek, mulatozóknak szokott ülőhelye lenni. Rendesen öt-hat félé társaság is van ott olyankor" - írja a Vasárnapi Újság.

53 A környékbeliek, de a tanyáról bejövök is felkeresték hírekért, egy kis beszélgetésért a szárazmalmokat. A szokás szívósságát, közkedveltségét mutatja, hogy sok helyütt a szárazmalom elbontása után annak helye még sokáig gyülekezőhely maradt. 49. Borzsák 1941. 220. 50. Nagy 1956. 51. Nagy Czirok L. 1951/52. 52. Hofer T. gyűjtése Hajdúböszörmény 1954. 53. D-r 1868. 590.