Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Urbán László: A paraszti állattartás rendszerének felbomlása az első négy termelőszövetkezeti városban

tanyáján 100 borjút egyetlen ember gondozott.

58 Hasonló jelenségek a többi városban is voltak. Egy 1952 decemberi jelentés szerint a kisújszállási Sallai tsz-ben 25 szarvasmarhát egy 60 év feletti tag látott el.

59 Az állattartás munkaerőhiánya — ha valamelyest csökkent is — évekig jellemző volt. Túrkeveről még 1955 elején is azt jelentette a tanács, hogy a város termelőszövetkezeteiben nincs meg a szükséges áUattenyésztő létszám. A munkaerőhiány, a gyenge kereseti lehetőségek és a termelőszövetkezeti szervezés erőltetett volta következtében a tagság munkafegyelmében komoly hiányosságok mutatkoztak. Ezek 1949-ben még kevésbé jelentkeztek,bár már akkor is több termelőcsoportot — köztük néhány túrkevei és kisújszáUási közös gazdaságot — bíráltak a nem megfelelő jószággondozás miatt. 1951—52-től rendszeresen merültek fel üyen panaszok a szövetkezetekkel kapcsolatban. A havi állatorvosi jelentésekben a betegségek és a kondíció romlás okai között vissza-visszatérő elem az alkalmazott rossz bánásmód megjelölése. A tanácsi dokumentumok és újságcikkek is gyakran tették szóvá az igásjószágok túlhajszolását, a haszonállatok hiányos és rendszertelen etetését, s nem utolsósorban a tisztántartás elhanyagolását. A kezdeti időszakban rendkívül nagy szerepe volt az állattenyésztés színvonalában a gondozó személyének, szakmai jártasságának. E tekintetben nemcsak a városok és az egyes termelőszövetkezetek között mutatkoztak számottevő eltérések, hanem egy-egy közös gazdaságon belül is. Akár egyetlen nagytapasztalatú, lelkiismeretesen dolgozó tag is szinte meghatározója lehetett a szövetkezet valamelyik áUattenyésztési ágazatának természetesen csak a kötelező előírások megszabta határokon belül. A túrkevei Táncsics tsz juhászatának sikeres fejlődésében pl. nagy szerepe volt annak, hogy a környék egyik legjobb juhtenyésztője saját nyájával és szaktudásával alapozta meg

61 A hozzá nem értő, felületes munka viszont több helyen erős kéznek bizonyult. Az irányító szervek ezen részben tanácsi áUattenyésztő szakemberek kihelyezésével, részben tanfolyamok szervezésével, részben pedig az állatorvosi felügyelet biztosításával igyekeztek segíteni. Elég gyakoriak voltak a személycserék is az állattartó telepeken. Karcagon 1952-ben 20 gondozót váltottak le hanyag munka miatt.

62 A rendelkezésre álló munkaerő mennyiségüeg és minőségüeg nem kielégítő voltából adódó kényszerhatások és a fejlesztési törekvések egyaránt a kézi munka szerepének csökkentése irányába hatottak. Az átalakulás azonban lassú, nehézkes volt. A négy város közül legjobban Túrkevén haladt. Ott 1952-ben már üzem behelyezték az első fejőgépeket és az ötvenes évek első felében egyes istállókba bevezették a vÜlanyt és a vizet.

63 A szemestakarmányok darálását a termelőszövetkezetek részére többnyire a gépállomások végezték, már gépi meghajtású darálókkal. Az állattenyésztés élőmunkaigénye az ötvenes évek közepére valamelyest csökkent, de a folyamat kiteljesedésére csak a későbbiekben került sor. 58. Új Kunság 1952.május 1. és 1952.december 20. 59. SZMLMTVBMg.o. 65-1/1953 60. SZML TVTVB Mg. o. 115/1955 61. V. ö.: Szolnok megyei Mezőgazdasági Szemle 1957. augusztus 2. 62. MSZL MTVB Mg. o. 65-68-1/1953 63. Új Kunság 1952.július 26. és SZML TVTVB Mg. o. 14/1956