Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)
Takács Imre: Búzatermelésünk állami átszervezése az 1930-as években
Érdeklődésre tarthat számot annak bemutatása is, hogy milyen szerephez jutottak országrészenként az egyes búzafajták az állami vetőmagcsere akció keretében. Ezt a II. sz. táblázat tünteti fel. A II. számú táblázatból megállapítható, hogy az állami vetőmagcsere akcióban szereplő fajták közül a Bánkúti 1201-es búzának aránya a kezdeti 57,2%-ról végül is 97% körül állandósult, üyen arányú előretörése egészen kiváló minőségére és számos más előnyös tulajdonságára volt visszavezethető. 39 Az állami vetőmagcsere akció búzáinak hektolitersúlya, 1000 szem súlya és szárazsikér tartalma országos átlagban a III. sz. táblázat adatai szerint alakult az egyes években. (A Székács 17, Hatvani 1140 és Hatvani 1201 búzák 1000 szem súlyának adatai nem állanak a szerző rendelkezésére.) Az állami vetőmagcsere akció búzái minőségének fajtánkénti megoszlását a IV. sz. táblázat tünteti fel. 39. A Bánkúti 1201-es búza a jó és a közepes minőségű talajok középerős szalmájú búzája volt. Egyike a legkorábban érő és a rozsdának leginkább ellenálló szakállas fajtáknak. A rozsda ezt a búzát is megtámadta ugyan, de a mag megszorulásától eléggé védte ellenállóképessége. Bokrosodása közepes, fagyállósága kifogástalan, sikérje kiváló minőségű volt. Az általános termesztésben kiemelkedő szerephez jutott Bánkúti 1201-es búza kielégítő hozama és kiváló minősége következtében nálunk akkoriban a legértékesebb búzafajtának bizonyult azért is, mert szilárd genotípusa a változó termesztési viszonyok formáló hatásának eléggé ellenállt. Szélsőséges időjárási és sokféle talajviszonyainkra tekintettel e tulajdonsága rendkívül előnyösnek minősült, mert a különböző nagyságú és üzemvitelű gazdaságok növénytermesztési gyakorlata egymástól eltért. Márpedig ha a hazai mezőgazdaság továbbra is különféle típusú és az eltérő termesztési körülményekre könnyen reagáló búzaféleségeket termeszt, veszélybe került volna búzatermelési politikánk egyik fő törekvése: az egyöntetűen jóminőségű termény tömeges előállítása. Annak elkerülésére az olyan búzafajta lehetett legalkalmasabb, mint a Bánk úti 1201-es, amely egyébként az 1933. évi kanadai búza-világkiáüításon, ahol a bírálatot nemzetközi szaktekintélyek látták el, az érdeklődés középpontjába került. Megállapították, hogy ez a magyar búzafajta a Manitoba I. búzával egyenértékű.
