Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Csiki László: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum keszthelyi Georgikon Majormúzeumának története (1979)

Először tehát az 1817—1825 között épült barokk magtárt állították helyre. Az 1971-ben kezdődő műemléki felújítást 1972-re befejezték. Valamennyi toldalék épületet lebontották és a befalazott bolthajtásokat kibontották. Az eredeti tetőcserépből csak annyi ép maradt, hogy az udvari rész fedésére futotta. Az eredeti, ősi tetőszerkezet tökéletesen ép volt, de a lécezést teljes egészében ki kellett cserélni. Kár, hogy az épület külső színezése nem felel meg az eredeti elgondolásnak. Külön ki kell hangsúlyozni az épület páratlan szépségét. Különösen a magtár első emeletén teljes egészében kibontakozó botihajtásrendszer teszi tökéletessé a belső építkezés szépségét. 3. A műemlékileg felújított szekérszin a magtár oldaláról A pince lejáró előterében szolgáltató helyiségek (mosdók, valamint egy pinceraktár) kerültek, ezek felett — a földszinten — a tárlatvezetők pihenőhelyisége van. A magtárral egyidejűleg helyreállították az udvar kőkerítését, új kapu és bejárati ajtó készült. Az Egyetem Költségvetési Üzeme elvégezte a szükséges gyepesítést, mely a megnyitóra már szépen zöldéit. Az építési munkák befejeztével a Mezőgazdasági Múzeum munkatársai Keszthelyre telepedtek, hogy a forgatókönyv alapján a kiállítást elkészítsék. A helyreállított magtárban a múzeum munkatársai július és augusztus folyamán sokat dolgoztak, hogy az augusztus 314 megnyitóra a kiállítások maradéktalanul készen álljanak. A négy szinten berendezett kiállítás leglátványosabb része a pince. Itt a Balaton környék XIX. századi szőlőtermesztését, szüretelését és borkezelését, az eszközöket