Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Mártha Zsuzsánna: A baromfi és termékei a magyar külkereskedelmi forgalomban századunk elejéig

megelőző 1881. évi exporttevékenységének áruféleségek szerinti megoszlásáról pedig Földes Béla tájékoztatott. Szerinte a kivitt élő szárnyas leölt szárnyas toll lúdzsír lúdmáj tojás együttvéve 10 038 078 forint (100,0%) értékű 1 764 848 forint ( 17,5%), 1 304 564 forint ( 13,0%), 5 143 558 forint ( 51,2%), 67 748 forint ( 0,7%), 1 737 518 forint ( 17,4%), 19 842 forint ( 0,2%), volt.

57 1881-ben a jóval korábbi múlthoz hasonlóan tehát szintén a toll állt a kivitel első helyén, az élő szárnyas és a tojás pedig majdnem azonos kiviteli értéket képviselt. Mindennemű szárnyas kivitelünk "-ön elsősorban a leölt és kopasztott lúd, utána a tyúk, valamint kevesebb kacsa és pulyka volt értendő. Utóbbiakat többnyire élő és húsos, de nem hizlalt állapotban szállították ki az országból.

58 Külkereskedelmi áruforgalmi statisztikánk adatai szerint az 1880-as évektől kezdve a kitűnő magyar baromfitermékek határainkon túl állandó keresletnek örvendtek, a századvégi nagy nemzetközi agrárválság is csak alig érintette értékesítésük lehetőségét. Sőt tojásexportunk éppen a válság nehéz éveiben lendült fel főként svájci, hamburgi, amszterdami és londoni viszonylatban. A baromfi és termékei a magyar külkereskedelmi forgalom terén mindvégig döntően az exportban jutottak közgazdasági jelentőséghez. Az import értéke 1882-től 1913-ig átlagosan az élő baromfi kiviteli értékének nem egészen 15%-át, a tollénak kereken 5%-át, a tojásénak mindössze 3%-át és a leölt baromfiének alig 1%-át tette csak ki.

59 A baromfi és a baromfitermékek az 1882—1913. évi egész magyar kiviteli értékben átlagosan 4,3%-kal részesedtek. A legalacsonyabb volt ez az arány 1882-ben (1,9%), a legmagasabb pedig 1899-ben (5,7%). 1882-től 1913-ig összes kivitelünk értéke 892,9 millió koronáról 1,9 nülhárd koronára, azaz 2,1-szeresére emelkedett és ugyanakkor a baromfi és baromfitermékek kiviteli értéke 17,3 millió koronáról 83,2 millió koronára, vagyis 4,8-szeresére nőtt. Ez jelzi a baromfitenyésztésből származó exportunknak az összes kivitelénél dinamikusabb fejlődését a századforduló körüli három évtizedben. Élő és leölt baromfiból a legjelentősebb kiviteli helységek voltak: Kecskemét, Félegyháza, Makó, Orosháza és Keszthely. Nagyon sok baromfit exportáltak Békéscsaba, Mezőberény és Székesfehérvár feladóállomásairól, de sokat Gyula, Érsekújvár, Csákány, Herend, Körmend, Márcfalva, Gyömöre, Szabadka, Szőreg és Zsombolya állomásafról is. A legfontosabb tojáskiviteli helyeink voltak akkoriban: Szeged, Kolozsvár, Udvard, Hódmezővásárhely, Bajmok, Keszthely, Püspökladány, Székesfehérvár és Szentiván. Ugyancsak sok tojás került külföldre Csákány, Zsombolya, Héthárs, valamivel kevesebb, de még jelentős mennyiség Bánffyhunyad, Gyula, Galánta, Galgócz-Lipótvár, Gyömöre, Győr, Herend, Karcag, Körmend, Márcfalva, Orosháza, Surány, Szentgotthárd és Verbász-Kula helységekből. 57. Földes B. 1885. 258. 58. Telkes S. 1886. 306. 59. A Magyar Szent Korona Országainak . .. 1923. 106., 107., 111., 118.