Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Mártha Zsuzsánna: A baromfi és termékei a magyar külkereskedelmi forgalomban századunk elejéig

gazdaságában ún. baromfipepinériát (törzstenyészetet) létesítettek, hogy onnan olcsón — esetleg díjtalanul is - jó tenyészanyagot szerezhessenek be a kistenyésztők.

31 Ezzel az állam tulajdonképpen baromfmemesítést kezdeményezett, arra törekedve, hogy a magyar baromfitermékeket a kivitelben minél nagyobb mennyiségben minél versenyképesebbé tegye. Szervezettebb arányokban azonban csak 1896 után, Tormay Béla központi irányításával, bontakozott ki az akció. Megoldásul a parlagi tyúktípusnak keresztezését választották nagyobb testű külföldi fajtákkal, mert rövid idő alatt gondos szelekcióval sem lehetett volna parlagi tyúkunk kicsiny testét és apró tojásait lényegesen növelni. A lúd-, kacsa- és pulykaállományok javítására szintén a keresztezést tartotta a minisztérium alkalmas eljárásnak. A parlagi baromfiak nemesítésére egyes tenyésztők által már az állami akció megindulása előtt importált külföldi fajtákat vették igénybe, a kokin, a bráma, a lángsán, a plimut és az orpington tyúkot a mindenkor célravezetőnek tartott nemesítési elképzeléseknek megfelelően, továbbá az emdeni ludat, a pekingi kacsát, a virginiai fehér és az amerikai bronzpulykát. A miniszter ugyancsak 1891-ben felkérte a vármegyei gazdasági egyesületeket baromfitenyésztési bizottság alakítására. Az állami baromfitenyésztési politikához tartozott továbbá az, hogy a minisztérium segélyezte a baromfikiállítások rendezését, anyagüag támogatta a baromfitenyésztők egyesületeit, századunk elején kedvezményes áron osztott ki ún. asztali keltetőgépeket, és főként gondot fordított a baromfibetegségek leküzdésére. Maradandó alkotásként pedig 1897-ben a gödöllői koronauradalom alsó majorjában egy 18 kat. holdas állami baromfitenyésztő mintatelepet alapított, ahol később baromfitenyésztő szakmunkásokat képző iskolát állított fel.

32 Mindezek ellenére feltűnést keltett a földművelésügyi miniszternek a képviselőházban 1901. február 11-én tárcája költségvetési tárgyalásakor tett egyik kijelentése, amely szerint a baromfi, tojás, ágytoll stb. kivitelének értéke 1895-től annyira emelkedett „hogy ma a baromfikivitel már túlhaladja a búzakivitelünk értékét".

33 A hazai közvéleményben ez, a legilletékesebb tényezőtől származó kijelentés tudatosította igazán a baromfitenyésztés közgazdasági jelentőségét.

34 Egy 1914. évi kiadvány a valóságnak megfelelően mégis megállapította, hogy a magyar baromfitenyésztés sem mennyiség, sem minőség tekintetében még nem közelítette meg fejleszthetőségének felső határát.

35 Az első világháború előtti korszakban csak húsra nemesítették a hazai tyúkállományt, a tojástermelés genetikai javítása még váratott magára.

36 * * * 31. ParthayG. 1896.695-696. 32. Magyarország földmívelésügye 1897-1903. 1903. 78-79. 33. Az 1896. évi november hó 23nára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. XXXIII. köt. 1901.146. 34. HreblayE. 1904. 12-13. 35. Pirkner J. 1914.5. 36. BdldyB. 1942. 569.