Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Kovács Miklós: Adatok a takarékmagtárakról

Az úrbéri kötelék megszüntetésére a jobbágyság nem készült elő. A jobbágyok szinte az egyik napról a másikra csöppentek bele az önálló, szabad gazdálkodásba. Nem rendelkeztek az önfelelős gazdálkodáshoz szükséges tapasztalatokkal, de felszereléssel sem. A szabaddá vált parasztság eleinte nem részesült állami támogatásban. Maga a mezőgazdaság is — kormányszinten - háttérbe szorultnak tűnt a hazai ipar gyorsuló fejlesztésével szemben. A parasztság gazdasági műveltségének emelése a gazdasági szakoktatás, vándortanítók, falusi tanítók továbbképzése stb. útján csak később kapott hangsúlyt. A korabeli közvéleményről képet ad ,,a földet megmunkáló milliók érdekeit" képviselő agrárpolitikának és szövetkezésnek hirdetője, aki - erre az időre visszatekintve - a XIX. század második felének a szemléletét így jellemezte: „ . . . a múlt század fejlődése az industrialismust uralta. A föllendülő gyáripar, az ezrenkint létesülő gyárak mellett a mezőgazdaság hátra került... s a tehermentesítés után a földért, főleg pedig a földet művelő osztályért aránylag kevés törénik. Elterjed és sokáig ellentmondás nélkül tartja magát az a nézet, hogy felszabadulva a hűbéri szervezet bilincseiből, a szabaddá lett földbirtokon élők végezzék maguk a munkát, melyet boldogulásuk megkíván . . ,

14

" Az államférfiak és a törvényhozók figyelme elsősorban az ipar fejlesztésére irányult, mert szerintük az volt a gazdagodás forrása, az emelkedés legbiztosabb tényezője. A közvélemény velük egy húron pendült. A parasztság milliós tömege magára hagyottan szűk, helyi látókörban dolgozott, verejtékesen jól-rosszul művelte a földet és küzdött az időjárás szeszélyeivel, kiszolgáltatva a mindenkori közgazdasági helyzetnek is. Ennek változásairól kellemetlen tapasztalatai útján vett tudomást. Nehezen és legtöbbször később tudott csak azokhoz alkalmazkodni, mert nem láthatta előre - figyelmeztetést sem kapott rá sehonnan - a gabonatermesztés szempontjából jóidéig kedvező viszonyok megszűnését. így bizonytalanná vált munkájának az eredménye, különösen a gabonakonjunktúra elmúltával. A korabeli mezőgazdaság állapota egyébként sem volt kedvező. ,jK gabonafélék terméseredményeinek stagnálása, vagy a legjobb esetben igen csekély javulása mellett az állattenyésztés helyzete sem mutat fel számottevő javulást, sőt a marhatenyésztés az 1860-as évek elején a határozott süllyedés jeleit mutatja. A termőföldek kivétel nélküli és folytonos szemtermelésre erőltetése, a gyepnek és legelőnek feltörése múlhatatlanul maga után vonja a marhaállomány csökkenését."

15 Az állatlétszám csökkenése a kevesebb trágya következtében szegényítette az amúgy is egyoldalúan igénybevett földeket, azok gyenge termést adtak, főként ha az időjárás kedvezőtlen volt. Az 1867-től eltelt tíz év szolgálatában a debreceni kereskedelmi és iparkamara „arra mutat rá, hogy szakadatlan rossz termések, a mind gyakrabban és nagyobb mérvben jelentkező elemi csapások, a termelést és fogyasztást egyaránt korlátozó rendkívüli adóterhek, a kedvezőtlen kiviteli viszonyok és hitelkalamitások a földmívelési ipart immár oda juttatták, hogy a mellőzhetetlen mennyiségű szükségletnek is csak ideiglenes fedezésére kénytelen szorítkozni, sőt már csak nem azon határnál állunk, melyen túl az általános elszegényedés s a közgazdasági állapotok süllyedése következik."

16 Mindezek főként a törpebirtokon gazdálkodó parasztok életét tették súlyossá. 14. Bernát/.: Agrárpolitika, Bp. 1908. 9.o. 15. Bernát Gy.: Az új Magyarország agrárpolitikája Bp. 1938. 70. o. 16. Bernát Gy.: i. m. 214. o.