Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

N. Kiss István: A magyar marhatenyésztés jelentősége Magyarország és Közép-Európa számára a 16—18. században

követelte, továbbá „a húsár szabályozás jobb megszervezését", azaz az állami árellenörzés javítását és ,,az istállózásos takarmányozás bevezetését" sürgette. Az Államtanács azonban — Baldacci udvari tanácsos vezetése alatt — visszautasította az ökörexport tilalmának feloldását.

56 Schwartner Márton közgazdász és statisztikus, a nádor kortársa, más szempontból elemezte a már említett krízishelyzetet Magyarországon. Értékelése a következő: „Egy olyan ország kereskedelmét, mint Magyarország, amely oly sok nyersanyagot termel és az efféléket nélkülözni is tudja, semmiféle véletlen és semmiféle politika nem tudja egészen tönkretenni; és ameddig a magyar talajt valami természeti forradalom át nem alakítja és a pénzemésztő luxus be nem nyomul a magyar parasztudvarokba, Magyarország általános kereskedelmi mérlege a hazai gyártmányú iparcikkek hiánya ellenére sem lesz veszteséges".

57 Schwärmer másként fogalmazva ítéli el a bécsi kereskedelmi és vámpolitikát, mint a nádor, ő a kapitalista fejlődésben viszonylag visszamaradt, de nyersanyagtermelő ország stabilitását erősen optimistán ítéli meg. Idealizálja egy kissé elmaradottságunkat a gazdasági fejlődésben, ahol a luxust csak a nemesség egy része engedheti meg magának és az önellátó parasztgazdaságok még nem képeznek szilárd piacot az országban az iparcikkek számára. Az efféle gazdasági stabilitás alapvetően a 19. század elejei feudális termelési viszonyok merev mozdulatlanságát fejezi ki. Az állattenyésztés és -tartás hagyományos formája a feudalizmus krízisének viszonyai között már nem volt fenntartható. A krízis ellentmondásainak vizsgálata arról győzött meg minket, hogy a marhatenyésztés hagyományos formája Magyarországon nem saját hibái miatt rendült meg és akadt el fejlődésében, hanem a bécsi kormányzat előnytelen vám és tilalmi politikája, valamint a feudális rendszer általános krízise révén, melynek az állattenyésztés válsága csak egy részét képezte. Hiba lenne azonban ha szemünkben a magyar marhakereskedelem történeti szerepét és évszázados jelentőségét az említett válság elhomályosítaná. Az ökörexport alapvető és meghatározó szerepet játszott a 15.-től a 19. századig gazdaság és társadalom történetünkben. Népességünk számára magasabb húsfogyasztási szintet biztosított, mint egyebütt Európában. Évszázadokon át aktív kereskedelmi mérleget teremtett az ország számára, miközben a népesség jelentékeny tömegei részesedtek a szarvasmarha-kivitel hasznából, mely évente 0,5—1,0 millió tallért tett ki. És e marhakereskedelem következményeként olyan exportkapcsolatok és piaci kötődések alakultak ki, amelyek még ma is hatnak és elevenen élnek gazdasági életünkben. 56. A nádor javaslata 1808. május 14 JDo man óvsz ky 1935. III. köt. 181-185. -57. Schwartner 1809.1. köt. 436-445.