Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

N. Kiss István: A magyar marhatenyésztés jelentősége Magyarország és Közép-Európa számára a 16—18. században

30 000 vámmentesen kivitt állattal számolva 1,64 millió magyar forintot, azaz 1,365 millió tallért tett ki. Ha 200 000 db-ra rúgó exporttal számolunk, a kivitt marhák értéke 2,52 millió forint, azaz kb. 2,1 millió tallér. Jól érzékelteti e számok súlyát az a körülmény, hogy a magyar királyság összes állami bevételei 1560-ban csupán 0,44 millió forintot tettek ki, kb. 25%-át a korabeli ökörexportnak. Amennyiben a marhakivitel utolsó állomásainak (Dél-Németország, Velence) magasba szökött árait nézzük, az exportált állomány (130 000 db) értéke 1,98 millió tallér. (Egy tallér 25,78 g színezüstöt tartalmaz.) Aligha lehet eléggé hangsúlyozni a marhaexport nyereségének társadalmi kihatását. Az ökörkivitel említett értéke, azaz a Bécsben kifizetett 1,365 millió tallér — bizonyos vámokat és ületékeket leszámolva — a paraszti tenyésztőknek és a zömmel paraszti, részben nemesi származású marhakereskedőnek jutott. A marhaexport hozama, bár a részesedés arányai igen eltérőek, a társadalom egy jelentékeny részének birtokába került. Mivel ezekben az években a marhaexport a teljes kivitel értékének 80%-át alkotta, azt minimo calculo 1,7 millió tallérra becsülhetjük. 1620 és 1650 között visszaesett a marhakivitel, s a bécsi exportpiacon csökkent a magyar marha ára. Megbízható részadatok szerint az exportvolument évi 60 000 darabra tehetjük. A 17. század második felében áttekinthetetlenné vált az állatkivitel helyzete, e korszakra nézve alig vannak számszerű adatok. 1670-től 1720-ig az ország szinte állandó hadszíntérré vált,

43 és az állattenyésztést súlyos csapások érték. A marhakivitel jogát egy olasz pénzemberekkel együttműködő monopolszervezet (Orient-Kompania) kapta meg és gyakorolta.

44 Hivatalos jelentések az ökörkivitel csökkenéséről adnak hírt, ugyanakkor a magyar földön állomásozó csapatok parancsnokai katonai csempészetet űznek s tömegesen hajtják ki a magyar marhát nyugatra.

4 5 Amidőn az 1720-as években az állatkivitel helyzete ismét normalizálódott, már határozott jelei mutatkoznak az exportpiacok átrendeződésének Ausztria javára. A 18. század derekán a magyar ökörexportot szinte teljes egészében a Habsburg monarchia országai szívják fel. A volumen háromnegyede az osztrák örökös tartományokba, egynegyede pedig Morvaországba irányult. Számszerűen a kivitel a 17. század első felének 60 000 darabjáról a 18. század második felében 85 000-re nőtt s így megközelítette a 16. századi exportnívót.

46 Ez a kiviteli szint a napóleoni háborúk végéig nem is csökkent. A marhatenyésztés és kivitel 18. századi újbóli felvirágzása bizonyos gazdasági-társadalmi változásokat váltott ki. Az új fellendülés a marhakereskedelem határozott koncentrációját hozta magával. Az 1770-es években az exportmarhák felvásárlását gyakorlatilag már 5—6 kereskedő societas (társaság) bonyolította le. Ezek saját és kölcsön-tőkével dolgoztak, csordaszám vásárolták fel a marhát a belső fogyasztásra (városok) és az exportra egyaránt, gazdasági ügyeik lebonyolításánál számos megbízottat és ágenst foglal43. 1670-tó'I 1711-ig a kuruc háborúk, 1683-tól 1718-ig a törökellenes felszabadító hadjáratok. 44. Tokán 1926. 333-357. 45. Egyes lovas ezredeknél sokkal több ökröt látni a legelőn, mint katonalovat, állítja egy korabelijelentés. Takáts 1926. 353. - Takáts 1927. 46. N.Kiss 1978. Agrarcharakter - Schwartner 1809. I. köt. 224 -226.